A nő lehet ezerarcú, ám mindig nő, az örök férfi vágy tárgya. A férfi, mint vágyakozó, eleve kudarcra ítéltetett. Esterházy Péter Egy nő című regényét Máté Gábor állította "színpadra" Szombathelyen.
Egy nő
Egy könyv, Esterházy Péter könyve, a férfiról, aki ocsmány disznó, aki csak azt akarja, s akiből hiányzik mindama nemesség, amely nélkülözhetetlen, hogy könyvet írhasson a nőről, az irodalom e kitüntetett tárgyáról Egy nő címen.
Egy osztály, amelyben elképzelhetetlenül koncentráltan van jelen mindaz, amit férfiasnak, illetve nőiesnek nevezünk, az a férfiasság és az a nőiesség, amely még elhiszi magáról, hogy tud mit kezdeni a másik férfiasságával, illetve nőiességével s az osztályvezető-rendező - Máté Gábor - legnehezebb feladata talán éppen az lehetett, hogy ezt a hitet megrendítse.
Egy ház, a Művészetek Háza, amely időről-időre politikai játszmák kiszolgáltatott eszköze, ám amíg ilyen produkciókat képes falai közé csábítani - Mácsai Pál közreműködésével -, addig a politika szánalmas erőlködése a ház ellehetetlenítésére csak visszaüthet.
"Mindössze" erre a három dologra volt szükség ahhoz, hogy összejöjjön három utánozhatatlan este, a mi szerzőnk által, a mi társulatunk előadásában és a mi színházunkban, mellesleg a mi életünkről.
Arról az életről, ami - nézzünk bárhonnan is -, a testi vágyak, azaz a fazék és az ágy körül forog. A fazék és az ágy különböző transzfigurációit villantja fel Máté rendezése a Művészetek Háza helyiségeiben, a pincétől, udvaron keresztül a teraszig.
A fragmentumszerű jelenetek sora természetesen nem áll össze egy hagyományos értelemben vett drámai kompozícióvá, önmagukban azonban egytől-egyig feszültséggel teltek. A rendezés és a színészi játék nagyszerűségét éppen az adja, hogy minden előkészítés, a megértést segítő kontextus nélkül is képesek Máté tanítványai olyan vibráló légkört teremteni, amelyben az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a látottak vele történnek, ráadásul nem először, nem másodszor, nem harmadszor...
Ehhez a déja vu élményhez persze kell az is, hogy testközelben játszódjék minden. Érezd a blúzából kibontakozó lány leheletét, jusson arcodra a kifröccsenő szódavízből, zöldségdarabok repüljenek az orrod előtt, csapjon meg a nő illata, amint verejtékezve elrohan előtted s kell, hogy a rendező, vagy az éppen jelenet nélkül maradt tanítványok Vergiliusként kalauzoljanak helyiségről helyiségre, keresztül az életeden.
Végül aztán, fragmentum ide, fragmentum oda, csak összeáll valami egész: a kudarc. A közönségest, a vulgárist, az obszcént is elviselhetővé tévő szelíd iróniának köszönhetően azonban ez az egész inkább gyógyít, mint bánt.
A. Timon
A csütörtök esti főpróbát követően Esterházy Péter regényének adaptációját ma és holnap 21 órától láthatják a Művészetek Házában, Máté Gábor rendezésében.
