Vaskeresztesi hagyományok régen és ma
Hózáporral indult a húsvét hétfő Vas megyében. A hajnali órákig szakadt
a hó, de szerencsére reggelre már a legtöbb helyen elolvadt, csak a kőszegi hegyek
ragyogtak hófehéren a reggeli napsütésben.

Első utunk Vaskeresztesre vezetett, ahol a hagyományőrzők gondoskodnak arról, hogy a régi szokások ne menjenek ki a divatból. Azt nem tudjuk, vajon most kaphat-e piros tojást az a lány, aki virágvasárnap nem vitt barkát a templomba szentelni, mindenesetre a Vaskeresztes története c. könyvben így áll a hagyomány. A néprajzi monográfiából az is kiderül, hogy húsvét vasárnapján az asszonyok már hajnali háromkor kimentek a temetőbe, majd ezután kezdték a főzést. Délután vonultak a lányok a kertek alá, zsebükben piros tojásokkal, amit vagy a kazalba rejtetek, vagy maguk őrizték tovább. A legények lelkesen, izgalommal keresték ezeket és ha rátaláltak a tojásra, akkor búcsúkor a lánynak szívet vásároltak. A férfiak sem tétlenkedtek anno, reggel "zöldre" mentek, azaz barkát, szentelt vizet és szenet helyeztek a búzatábla végébe, hogy bő és áldott legyen a termés. Hajnalban sonkát tormát és kenyeret vittek a templomba megáldatni.(Forrás: Hatosné Németh Valéria)
De vissza a jelenbe, a nagyfiúkból álló csapatot valahol sikerült elkerülnünk, mint később kiderült éppen egy lányos háznál látták őket vendégül. A fiúk hangszeres kísérettel magyarul és németül énekeltek és verseltek a díszes öltözetben őket fogadó lányoknak, majd következett a locsolás és végül az asszonynép vendégül látta a férfiakat. (Az Olvasónk által beküldött képeknek köszönhetően ezt is be tudjuk mutatni.) Mi a gyerekekből verbuválódott locsolóbrigádot csíptük el, amint kosarukkal és tojásokkal díszített ággal vonultak, többek fején kalappal. A kilenc ifjú legény a falu fiatalabb lányait látogatta meg, verset mondtak, locsoltak és illedelmesen elmajszolták a süteményt. A locsolásért járó ajándék tojás, csoki és némi pénz egy kosárba került, amit aztán a locsolkodás végeztével igazságosan elosztottak a gyerekek.
Nyuszivadászat, bosszúsággal
Vaskeresztesről visszatértünk Szombathelyre, a Vasi Múzeumfaluba, ahol
pontban 10 órakor kezdődött a nagy húsvéti nyúlkeresés. A Rádió Szombathely
hagyományos programjára rengetegen érkeztek. Mint kiderült a rádiósok több mint
2000 figurát helyeztek el a skanzenben. Rejtésről ezúttal nem volt szó, hiszen a
legtöbb édesség jól látható helyen feküdt a fűben.
Az előzetes
reklámanyag szerint egy óra állt volna rendelkezésre az ezernyi figura
megkeresésére, de a történtek ismeretében ez naív adatnak bizonyult. A kezdés után
ugyanis szinte küzdőtérré változott a Múzeumfalu. Tág orrlyukú szülők vágtattak
nyúltól nyúlig és zacskóba kapkodták a zsákmányt. A mondás szerint addig fiatal
valaki, amíg annak tartja magát. Nos, a szellemi nívóról is igyekszünk majd találni
valami hasonló bölcsességet. A felnőttek ugyanis a gyerekek elől szedték el a
nyulakat, tojásokat, attól sem riadtak vissza, hogy félrelökjék az aprónépet, ha az
a 29. nyulukat veszélyeztette. A jobb érzésű felnőttek döbbenten nézték a
jelenetet, a pechesebbek pedig csemetéjüket vigasztalták. 10 óra 10 percre már
eltűntek a gyepen heverő tapsifülesek.
Mi őszintén kíváncsiak lennénk arra, mit kezd valaki 20-30-40 darab tejbevonómassza figurával? Megeszi? Elajándékozza? Esetleg ezen él két hétig?
Szerencsére azért más programok is várták a családokat. Az egyik háznál elgyönyörködtünk Császár Józsefné népi iparművész hímes tojásaiban. A Gencsapátiban alkotó asszony helyi motívumokat karcolt a tojásokra és a technikát megmutatta az érdeklődőknek. Nagy sikere volt az állatsimogatónak is.
Nő idén sem maradt szárazon
Legalábbis
ott, ahol a hosszúperesztegi tűzoltók megálltak a fecskendős autójukkal. Márpedig
az idén sok helyre mentek és mindenhol feltűnést keltettek, legkésőbb akkor, amikor
a meglocsolandó lányok sivalkodni kezdtek. A Nyugat Rádió által szervezett
hervadásgátló programnak a kárörvendő szomszédasszonyok is áldozatul estek, amikor
nevetve kiálltak a kerítés mellé megszemlélni csurom vizes ismerősüket. Hamarosan
már ők is kereshették a csipeszeket a vizes ruhákhoz. A lánglovagokat is bőséggel
megvendégelték azok, akiket meglátogattak. Inkább így jöjjenek a tűzoltók, mint
éles bevetésen!
Arborétum - Kapzsiék visszatérnek

A kámoni arborétumban délután pezsdült fel az élet. A gyönyörű növénykertben 700 tojás várt új gazdára. Sajnos a felnőttek egy része ezúttal sem kapizsgálta, hogy ez a program miről szól, teljes gőzzel bevetették magukat. Itt sem tartott sokáig a vadászat, akadt, felnőtt, aki 43 tojással "büszkélkedhetett". És akadt aprónép, aki eggyel sem. De ő sem sírt sokáig, mert a lufipukkasztgatás, tojáshalászat és egyéb kézműves foglalkozások elterelték a figyelmét, de a keserű szájízt azért nehéz volt elnyomni.
A skanzenhez hasonlóan itt is főszerepet játszottak a rajzok, de lehetett számot is kérni élőben, a rádióban. Az arborétum egyébként ideális terepet nyújtott a családi kiránduláshoz. Ébredező természet, vidám virágok, rügyező fák csábítottak nyugodt sétára.
Egy kis fogyasztóvédelem
Javasolnánk a Múzeumfalu és az arborétum édességrejtő szervezőinek
megfontolásra, hogy a jövőben tiltsák ki a szülőket és felnőtteket a
gyűjtögetésből. A program maga nagyon élvezetes lenne a gyerekeknek, ha nem nagy és
gyors felnőttek bizonygatnák, hogy ők ügyesebbek egy ötévesnél. Aki pedig ezen
megsértődik az jobb is, ha nem vesz részt a játékban. További megoldás lehet még a
kor szerinti bontás. A legkisebbek indulhatnának először, néhány perc múlva a
nagyobbacskák, majd végül a felsősök. Jutna édesség mindenkinek, lenne öröm és
senki nem menne haza kummogva.
Az eddigi leírásban kínosan kerültem a csokoládé szót, amit a szervezők velem ellentétben nem tettek meg. Kár. Ugyanis egy ilyen húzásért kereskedőket már súlyos tíz és százezrekre büntetne a Fogyasztóvédelem, ha csokiként hirdetnének mezei tejbevonómasszát. Megnéztük a címkéket és a skanzenban, valamint az arborétumban is az utóbbiakat találtuk csoki helyett. A tejbevonómassza azonban csak színében és csomagolásában hasonlít a csokoládéra, de valójában olyan kapcsolatban áll vele, mint a rostos gyümölcsnektár a vegyi anyaggal színezett és ízesített csapvízzel.
Szóda a sláger
A lakótelepeken az idén is a szódásszifon volt a sláger a locsolóknál.
Előnye, hogy a szikvíz szagtalan, nem hagy foltot, hátránya, hogy nehéz elszaladni
előle. Ismerős hölgyekhez intézett körkérdésből kiderült, hogy az idén
egyikkőjüket sem csengették fel ismeretlenek, akik némi pénzmag reményében
kívántak volna minden jót. A korábbi években több legény is próbálkozott
hasonlóval. Úgy látszik időközben rájöttek, hogy a belefeccölt energia nem térül
meg. Sebaj, ezt annyira nem is bánjuk.
Képgalériánkban a körutunkon látottakat örökítettük meg.