Az első benyomás, amely az est folyamán ért bennünket, hogy a helyszín, az MSH hodálya egyre biztos nem alkalmas: igényes színházi produkciók befogadására. Ennyi erővel a Haladás focipályájára is szervezhetnének hasonló kulturális megmozdulásokat. Bár a Csákányi László bérlet tulajdonosai valószínűleg már megszokták, hogy az első sorokat kivéve homályosan látva élvezzék a produkciókat. Nekünk ez nehezen ment. Pedig a lehetőségekhez képest még tűrhetőek voltak a kilátásaink, lent, az "arénában" csupán az előttünk magasodó hajkoronák takarták a színpad egy részét.
Papa, Papa, Papageno, Papa, Papa, Papa, Papagena
Ha máshonnan nem is, Tótfalusi operameséjéből sokunknak ismerős Mozart cselekményes, szabadkőműves szimbolikával spékelt története. Noha a koreográfia követi az opera főbb epizódjait, a tánc nyelvére fordítja le azokat, emlékeinkre csak részlegesen támaszkodhattunk, a Varázsfuvola rengetegében már az első tíz percben elvesztünk.
Hiába tudtuk, hogy a táncjáték a sötétség, a gonosz erők küzdelmét mutatja be a szépség, a jóság és a bölcsesség eszméjével, a játék telis-tele varázslatos elemekkel, titokzatos vidékekkel - és hiába szólt mankónak német nyelven az opera, sokszor betájolni sem voltunk képesek, hol is tartottunk éppen, ki kicsoda, és miért táncolta körbe épp azt, akit. Persze, készülni kellett volna: újra elővenni a nagykönyvet, meghallgatni az operát, és úgy színházba jönni
Megértés helyett megérzés
Hamar feladtuk a magyarázat-kereséseket, arra figyeltünk, ami a szemünk előtt zajlott: gyönyörködtünk a precízen kidolgozott mozdulatsorok egymásutánjában. Triviális kis történetek éledtek újjá, ellentétekről: feketéről és fehérről, sokféleségről, férfiről és nőről, erők összeolvadásáról, szétszakadásról, közelségről és távolodásról.
Extremitás helyett meglehetősen konszolidált az előadás, csupán egy-két helyen jött át a Bozsik Yvette-es fanyar humor (például Papageno homelessként kalitka helyett szemeteskukát cipelt a hátán). Mindehhez expresszionista látványvilágot csepegtettek, díszletek helyett fényekkel, jelekkel és színekkel, beszédes jelmezekkel.
A játék zsigerileg hatott, kikapcsolt és elvarázsolt, elveszejtő mélységeket azonban nem éreztünk, csak könnyed, langyos bizsergést. De nagyon megérte két órát szánni rá. A szombathelyi közönség soraiban mindazonáltal akadtak, akiknél a kortárs mozgásművészet ezen könnyedebb darabja is hamar kiverte a biztosítékot, és félidőben elhagyták a szokatlan színjáték helyszínét...
Koreográfus, rendező, koreográfus, író, táncművész
Bozsik Yvett 1968. augusztus 11-én született Szolnokon. 1988-ban végezte el az Állami Balettintézetet, majd '89-ben a Művészképző Iskolát. Pályáját azonban nem klasszikus táncosként folytatta, hiszen még hallgatóként, 1986-ban az akkori színházi élet egyik leginkább alternatívnak számító együttesét alapította meg Árvai Györggyel együtt, Természetes Vészek Kollektíva néven. A 90-es évek elején alakította meg saját társulatát, amellyel nemcsak itthon, de mindenhol a nagyvilágban nagy sikereket aratott, számos fesztivál, és egyéb díjat nyert.
"Darabjainak középpontjában a nő áll" - Ez így nem teljesen igaz, félrevezető, mint minden leegyszerűsítés. Annyi kétségtelenül igaz, hogy az alkotó személyisége a színpadon akkor is domináns, ha ő maga nem jelenik meg a darabban. Emberi, kapcsolati, pszichológiai jelenségek tematizálódnak műveiben. Gyakran azonban humor, önirónia oldja fel a mélységekben való elmerülést. Darabjai általában cselekményesek, a táncnyelv absztrakciójának és esztétizálásának mégis fontos szerepe vam koreográfiáiban. Táncosai mindig magasan képzett művészek, s gyakran dolgozik együtt drámai színészekkel is, elsősorban a Katona József színház művészeivel, amely társulatnak ő maga is tagja.
Legfontosabb koreográfiái: Az estély
Sárga tapéta
Holtodiglan
Egy faun délutánja
Lakodalom
Extázis
János vitéz
Dadaisták
Táncterápia
Commedia dell'arte
Varázsfuvola
Legfontosabb díjai: Harangozó Gyula díj
Hevesi Sándor díj
Edinburgh-i Fesztivál, Nemzetközi
Kritikusok díja
Magyar Köztársaság Érdemes
Művésze (2001)
Imre Zoltán díj (2002)
Francia Lovagrend (2003)
Magyar Köztársaság Érdemrend
Tiszti Keresztje (2005)
Kossuth díj (2006)
VARÁZSFUVOLA
(Bozsik Yvette Társulat)
ZENE: Wolfgang Amadeus Mozart. DÍSZLET: Khell Zsolt. JELMEZ: Berzsenyi Krisztina. FÉNY: Pető József. FILM: Novák Erik. DRAMATURG: Török Tamara. RENDEZÔ-KOREOGRÁFUS: Bozsik Yvette.
SZEREPLÔK: Hámor József, Gombai Szabolcs, Lisztóczki Hajnalka, Szent-Ivány Kinga, Samantha Kettle, Szelőczey Dóra, Halápi Zsanett, Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Nemes Zsófia, Vati Tamás, Góbi Rita, Gergely Attila, Jantner Emese, Csere Zoltán, Katona Gábor, Katonka Zoltán, Vida Gábor, Vislóczky Szabolcs, Zambriczky Ádám.
