„Felelevenítettünk egy rég elfelejtett hagyományt Kenézben, mégpedig a lucázást. Pár képet is csatolok hozzá” – írta lapunknak olvasónk, mi pedig örömmel közreadjuk a fotókat.
Luca napjához (december 13.) több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja.
Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett – írja a Wikipédia.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.
Magyarországon egy másik szokás a szalmaszórás a házak elé, amelyet a kenézi fotók is megörökítettek, és mint egy Facebook-bejegyzésből kiderült, Dukán is ugyanez történt.
Ennek a szokásnak több jelentése is lehet, amely a néphagyományból ered:
Védelem és gonoszűzés: A Luca-napi szalmaszórás célja, hogy megvédje a házat és a benne élőket a gonosz szellemektől, ártó erőktől. A néphit szerint ezen a napon a boszorkányok különösen aktívak, és a szalma mágikus védelmet nyújtott ellenük.
Termékenység és bőség: A szalma a földműves életmódhoz kapcsolódott, és a termékenységet, valamint a bőséget szimbolizálta. A ház elé szórt szalma a következő év gazdagságát, a jó termést, illetve az állatok egészségét hivatott elősegíteni.
Karácsonyi jelkép: A szalma egyben utalás lehet Jézus születésére, aki jászolban, szalmán feküdt. Így a szalmaszórás a közelgő karácsonyra és az ünnepi előkészületekre is emlékeztethetett.
A szalmaszórás ma már nagyon ritka, már ezért is öröm, hogy Vas megyében több településén is őrzik még a hagyományt.
