Alföldi Róberttel szombathelyi rendezésének premierje előtt beszélgettünk. Nem csak színházról, hanem mindennapi életéről, és arról, mit lát, ha kitekint onnan.
Alföldi Róbert 8 év után újra Szombathelyen rendezett. Nem egy karácsonyi vígjátékot, hanem egy olyan művet, melyben kibuknak a ki nem mondott, elhallgatott konfliktusok. (Az Augusztus Oklahomában című darabról itt olvashatja 
Alföldi új dobása Szombathelyen: titkok és hazugságok Oklahomában 2024. December 18. 21:04 kritikánkat.) Amiről Roznár Gyöngyi beszélgetett vele a premier előtt - videónkat a cikk alján találja.
Kicsit finnyásak vagyunk az ügyben, hogy kimondassanak a dolgok. A ki nem mondott fájdalmak és gonoszságok nagyon ismerősek nálunk. Annak, hogy ez az ország most itt tart, erős oka, hogy nem vagyunk hajlandóak szembenézni önmagunkkal, nem vagyunk hajlandóak beszélni róla, milyenek vagyunk valójában. Erről szól az Augusztus Oklahomában is.
Magyarországon harminc éve volt egy hatalmas kataklizma és senki nem kezdte el megmagyarázni az embereknek, mit is jelent ez. Senki nem kezdte el tanítani, mi is a demokrácia, kinek mi a dolga benne. Nem tanultuk meg a felnőtté válást.
Az, hogy a kormány időnként kipécéz magának egyes csoportokat, teljesen bevett gyakorlat. Abban, hogy ez megtörténhet, minden politikai csoport benne van, amely az elmúlt évtizedekben működött. Mert engedték, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Alföldi szerint belekényszerült abba, hogy több legyen, mint egy színész-rendező. Egy állami intézményt vezetett, a saját szakmai elvei szerint. Ez éppen elég volt arra, hogy az egyik oldalon hős legyen, a másik oldalon meg Antikrisztus. Ez nem jó dolog.
Unja, hogy folyamatosan arról beszéljen, minden milyen szar.
Nem tart haragot. Ha olyan dolog történik egy emberi kapcsolatban, ami fáj, akkor törli.
Nincs olyan a színházi szakmában, hogy valakik annyira utálják egymást, hogy ne játszanának együtt. Este 7-től 10-ig bárki bárkire rábízhatná a másik az életét. A politikusoknak lenne mit a színházaktól tanulni.
Ő csoporton kívüli. Megszokta. Csak saját magát okolhatja a jóért és a rosszért is. Felnőtt helyzet. Először dolgozni kell, bizonyítani, és ha az tetszik az embereknek, megtalálják a lehetőségek.
Ha Vidnyánszky Attila Dúró Dórának írt nyílt levele szellemében vezetné a színházi szakmát, akkor nem lenne baj. De a valóság az, hogy aki nyalja a hatalom seggét, kap pénzt, aki nem, nem kap.
Nyitott és csodálatos volt a munka a szombathelyi színházzal. Feltöltötte a próbafolyamat.
15 éve minden karácsony előtt az összes egyház és szervezet élelmet és játékot gyűjt. És érdekes módon ezt minden egyházi vezető büszkén meséli. Ha ilyen csodálatos Magyarországon a helyzet, akkor kinek gyűjtünk?
Kivételezett életet él. Mert úgy alakult az élete, hogy nincsenek anyagi gondjai, és egy búrában lakik a főváros közepén. De figyel, olvas, nyitott szemmel jár. És részt vesz egy állami gondozottakat segítő alapítvány munkájában is. Ám nem bírna a szociális szférában dolgozni, mert az nagyon bemászna a lelkébe.
Elfáradt ebben a nagy figyelésben. Amin nem tud változtatni, abba nem tesz energiát.
Ez egy nagyszerű ország, nagyon jófejek vagyunk! Csak mindig hagyjuk magunkat átverni.
25 éves a Nyugat.hu
Légy jubileumi támogatónk! Tudjuk, hogy megszoktad, a Nyugat.hu 25 éve ingyen itt van neked. De csak a te segítségeddel maradhatunk fenn. Támogasd a következő 25 évünket!
