A szombathelyi Torjay Valter úgy vált a magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakjává, hogy a szakma sokáig méltatlanul hanyagolta őt. Képi világára a szecesszió és a historizáló hagyományok egyaránt hatottak, egy olyan álomszerű világot teremtve, ahol a technikai precizitás és az érzelmi mélység egyaránt jelen vannak. A szín- és fényhasználata sokszor meditatív, képzeletbelinek ható világokba kalauzol el, noha gyakran valós tájakat örökít meg.
A Torjay-festményekről mindig Kiss László, az URH és az Európa Kiadó alapítójának és ex-basszusgitárosának Kép című dala jut eszembe, mert a képeken megelevenedő jelenetek szinte kilépnek elénk a realitásba, miközben mi könnyedén elszaladhatunk gondolatban befelé.
Ennek a sokrétű képi világnak a szavakba öntéséhez pedig egy olyan költő kellett, mint Böröczki Mihály, aki a kortárs magyar költészet egyik sokoldalú és érzékeny alkotója. A verseiben a mindennapok szépségei, az emberi érzelmek mélységei és a természet örökérvényűsége egyaránt jelen van, így művészete nagyon is rokon Torjay Valteréval.
Böröczki munkásságát a gondolati tisztaság, a gazdag képi világ és sokszor virtuóz szóhasználat jellemzi, ezért nem is tekinthető annyira rendkívülinek, hogy elkezdte versekbe foglalni a Torjay-festményeket. A végeredmény pedig egy olyan képi és lírai kötet lett, amely egyszerre szól az egyénhez és a közösséghez, reflexióival pedig igyekszik mozgásra bírni a mozdulatlanságba zárt színeket.
Egyrészt tökéletes
A kötet képi világa hibátlan, Torjay Valter festményei, rajzai a tőle megszokott erős, álomszerű atmoszférával takarják be az olvasót, aki sokszor percekig merenghet az apró részletek felett. Tájképek, életképek, vallásos témák és aktok is szerepelnek a könyvben, mely egyszerre klasszikus és kortárs.
Azonban Torjay Valter világszemlélete annyira unikális, annyira a lényéhez tapadt sajátja, hogy nagyon nehéz ezt más "médiumra" átformálni. Ezért is volt rendkívül bátor vállalkozás Böröczki Mihály részéről, hogy megpróbálja a lehetetlent, és egy újabb réteggel, vagy épp hozzáadott értékkel lássa el az amúgy is rendkívül gazdag műveket.
S bár az igyekezet megvan, azért itt-ott maradtak hibák. Ezek közül csak egyet, és véleményem szerint a legszembetűnőbbet emelném ki, mégpedig azt, hogy bár Böröczki Mihály a verseiben többször kiemeli, hogy a festmények némák. Ezzel szemben Torjay Valter festményei mind az ecsetkezelésben, mind a színhasználatban, mind pedig a témaválasztásban fellelhető a lendület és a ritmus: a képeknek ugyanis lüktetése és dallama van, akárcsak az ezekre írott verseknek.
Kell még egy szó
És habár a versek alapvetően jók, többnyire jól reflektálnak a képekre, egy-két olyan esetet találhatunk, ahol a leírás túlságosan didaktikusra sikerült. Persze az ekfrázis (egy művészeti alkotás - jelen esetben a festmények - részletes leírása) nem egy könnyű műfaj.
A kötet valódi erejét pedig pedig az adja, hogy az olvasóknak is mást és mást fognak jelenteni Torjay Valter képei, mint ahogy Böröczki értelmezte őket, így egy harmadik diskurzus is kialakul, mert mind a festményeket, mind a verseket megéri tovább gondolni. Az elmerengés az, ami a fő hozzáadott érték lesz végül, annak ellenére, hogy mindkét művész eleve maradandót alkotott.
Világok között
Torjay Valter képeinek szimbolikája nem feltétlenül a legkönnyebben megérthető nyelv, az apró részletek, a kitekintések és utalások közepette olykor könnyű eltévedni. Éppen ezért üdítő, hogy Böröcki Mihály a virtuozitását egy egyszerűbb nyelvezettel fejezte ki, így sokkal szélesebben tárulhat fel a képi világ.
A líra pedig mindvégig harmóniában áll a verssel, minden sorával egy-egy újabb részletről lerántva a leplet, felfedve a mögöttes jelentéstartalmakat. Ezzel pedig létrejön egy olyan párbeszéd, amelybe az olvasó is bármikor becsatlakozhat, hiszen a kötet mindkét oldala valami egészen egyedit és nagyszerűt kínál.
A némításon túl
Ez a kötet hiánypótló, hiszen Torjay Valter munkássága megérdemli a figyelmet, amelyet Böröczki Mihály lírája remekül kiegészít. S bár a néma képek gondolatával nem tudok azonosulni, a könyv mégis egy "must have" darab, amit érdemes újra meg újra elővenni és lapozgatni.
