„Telített vagyok a boldogságtól, nem hiába történtek azok a dolgok, amiket én életemben elvégeztem, a mai nap bizonyítja, hogy megéri jól dolgozni, megéri szívből dolgozni” – mondta Benke Éva, Radnóti-díjas tanár, amikor hosszú várakozás és sorban állás után néhány mondatra el tudtuk rabolni a pedagógust, az őt ünneplő - nem túlzás azt írni- tömegtől.
90. születésnapján köszöntötte a 90 éve fiatal Benke Évát az ELTE Savaria Egyetemi Központ, a dr. Kiss Gyula baráti kör, a város és persze volt tanítványai, kollégái, tisztelői, barátai az egyetem dísztermében, vagy ahogy Csider Sándor, szintén egykori tanítvány, későbbi kolléga fogalmazott: a szentélyben. Itt láthatta ugyanis a közönség Benke Éva irodalmi összeállításait, felejthetetlen rendezéseit, amelyeket a főiskolásokkal vitt színpadra. A késő estékbe nyúló próbákon életre szóló barátságokat kötött Éva néni, aki a mai napig kíséri és jó tanácsokkal látja el volt diákjait. Kimagasló műveltséggel tanította őket anyanyelvi ismeretekre, beszédtechnikára, drámaesztétikára, drámapedagógiára.
Az ünnepségen megszámlálhatatlan találó gondolat, pozitív jelző hangzott el Benke Évával kapcsolatban. Felidézték, hogy a tanárnő először a Tanítóképző Intézet, majd jogutódja, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola meghatározó mestere volt. A szürke Kádár-rendszerben a népművelők képzése egyáltalán nem volt szürke a főiskolán, izgalmas, nyitott légkörű intézménybe járhattak, ez pedig nagyban múlt Benke Éván.
Szabad szellemben, mások szolgálatára nevelte a fiatalokat és még nagyon sok minden másra is. Például ízlésre, arányérzékre, viselkedéskultúrára, mellette pedig a formára is mindig ügyelt. Nem csoda, hogy az ünnepségre a megye és az ország meghatározó népművelői, kulturális szakemberei jöttek el. A sok virágcsokorral Éva néni Győrffy utcai házának egyik szobája biztosan megtelt a nap végén.
Kiderült, Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke is Benke-tanítvány, közvetve még Szombathely polgármestere, Nemény András is, aki édesanyjától tanult verset és mesét mondani, édesanyja mestere pedig ki más is lehetett volna, mint Benke Éva. A tanárnő az ünnepségen a Vas Vármegyei Közgyűlés elnökének emlékérmét és polgármesteri emlékérmet is átvehetett, hiszen nemcsak a diákokra, hanem a város, a megye kulturális életére is nagy hatással volt.
A mintegy kétórás rendezvényen a volt tanítványok irodalmi-zenés összeállítással kedveskedtek mesterüknek, aki olyan Benke Évá-san kommentálta is a történéseket. Az ünnepeltnek nemcsak szakmai tudását, személyiségét, de stílusát, soha nem halványuló nőiességét is kiemelték. A gyöngysorok, a különleges sálak, a karkötők, az elegáns és közben extravagáns szettek és az ezekhez elengedhetetlen tartás is mély nyomot hagyott az akkori főiskolás lányokban, akik közül – jól láthatóan - a mostani ünnepségen is voltak, akik képviselték a Benke Éva stílust.
Szále László újságíró megjegyezte, rejtély, hogy szülei honnan tudhatták előre, hogy az örök nő (Éva) nevel illik hozzá a legjobban. És nemcsak a születési név, hanem a születési idő is telitalálat. Szinte a magyar kultúra napján született, amit egész életében szolgált.
És talán a legtalálóbb gondolat Benke Éváról, amit szintén Csider Sándor fogalmazott meg: tehetsége szerint lehetett volna színész, előadóművész, rendező, költő, esztéta, színikritikus. Egyik sem lett, mert mindegyik volt egyszerre. Népművelőként, népművelők tanáraként felépítette és a mai napig hűen képviseli a sajátos, utánozhatatlan Benke Éva-jelenséget. Mi pedig azt kívánjuk, ez még sokáig így legyen.