Még egy amerikai foltvarró művészt is megihlettek Szombathely ikonikus épületei. Peggy Szasz a közelmúltban egy 105*61 centiméteres takarón örökítette meg többek között a ferences templomot, a Vasi Skanzen kápolnáját, a Fő tér jellegzetes épületeit és a Szentháromság-szobrot. A rendkívül aprólékosan kidolgozott takarón sétálgató embereket, szálló madarakat is felfedezhetünk. A kortárs foltvarró művész a képnek a „Nyár Szombathelyen” címet adta. A takaróról készült fotót a Szülővárosom Szombathely Facebook-csoportban fedeztük fel, ami után felvettük a kapcsolatot a művésszel, hiszen joggal merült fel bennünk a kérdés, hogy amerikaiként miért pont a vasi megyeszékhelyet választotta a kép témájának.
Peggy Szasztól megtudtuk, így szeretett volna tisztelegni férje családja előtt. Apósa, Szász Ernő és édesapja, idősebb Szász Ernő tulajdonában volt ugyanis a Hír Újság, melynek szerkesztősége Szombathelyen, a Szily János utca 20. szám alatt működött. Ezt az épületet is láthatjuk a takarón, sőt a kép jobb oldalán a művész családjának tagjait ábrázolta.
Peggy férjével, Nickkel a Michigan állambeli DeWitt városában él, de a nyolcvanas években kétszer már járt Szombathelyen és környékén, nagyon tetszett neki a város. Férje fedezte fel a Szülővárosom Szombathely Facebook-csoportot, amelynek tagjai rendszeresen töltenek fel a városról régi és jelenkori fotókat. A csoportból sokan segítették Peggy Szasz munkáját. Az épületeket a fényképek alapján készített rajzok segítségével alkotta meg, melyek mintaként szolgáltak.
„Ez úgy zajlik, hogy kiválasztom a megfelelő anyagokat, és szakaszonként haladva építem fel a képet, ami valóban nagyon aprólékos munka. Bizonyos részleteket egyszerűen nem lehet textíliával újraalkotni, de igyekszem a lehető legjobban visszaadni az épületek eredeti kinézetét” – árulta el lapunknak az amerikai hölgy.
A „Nyár Szombathelyen” című alkotás 3-4 hónap alatt készült el, naponta körülbelül egy órát dolgozott rajta. Sok időt töltött a fényképek tanulmányozásával is. A célja az volt, hogy aki a takaróra néz, úgy érezze, Szombathelyen jár.
Peggy Szasz egyébként saját városáról, DeWittről is készített már képes takarósorozatot és megörökítette a németországi Garmisch városát is, de élt férjével Belgiumban is, abból az időszakból is őriz takarót.
Azt mondja, a képes foltvarrás nagyon szórakoztató. Egy-egy jelenet mindig újabb és újabb jelenetekhez vezet. Rengeteg apró részlet rejtőzik a műben, amelyeket elsőre talán észre sem vesz az ember. Hosszú perceket lehet eltölteni a takarók nézegetésével, és mindig újabb érdekességeket lehet felfedezni rajtuk: pózoló embereket, repülő madarakat vagy futó kutyákat. Ezek az apróságok szinte életre keltik a képet.
Arra a kérdésünkre, mióta foglalkozik foltvarrással, Peggy Szasz azt mesélte, már gyerekként gyakran sétált be a környékbeli méteráruboltba, csak hogy megnézze a gyönyörű textíliákat. Akkor még nem sejtette, hogy egyszer szenvedélyes foltvarró lesz. 1989-ben férje asszisztensének biztatására ismerkedett meg ezzel technikával, amit azóta is nagyon szeret, rengeteget tanult az évek során.
Élete nagy részét katonafeleségként töltötte, és a foltvarrás olyan dologgá vált számára, amit bárhová magával vihetett – legyen az a hely az Egyesült Államokban vagy külföldön.
Ráadásul a foltvarrás segítségével könnyedén tudott kapcsolódni más nemzetiségű nőkhöz, bárhol is állomásozott a férje a nagyvilágban. Egy idő után már oktatta is foltvarrást. Számos tanfolyamot tartott, voltak tanítványai Magyarországról, Belgiumból, Csehországból, Németországból, Lettországból, Lengyelországból, Oroszországból, Svájcból és még sok más országból. Voltak olyan diákjai is, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset beszéltek angolul, de ez sem akadályozta meg őket abban, hogy megtanulják ezt a művészetet. Ő ezért úgy gondolja, a foltvarrás nem ismer nemzeti és kulturális határokat.
Peggy Szasz hét éven keresztül volt kiemelt művésze a michigani, East Lansingben található Mackerel Sky Gallery of Contemporary Art kortárs művészeti galériának.
