Alig valamivel több, mint egy hónap van a hazai választásokig. 2026-ban minden 18 év feletti állampolgár rendelkezik azzal a joggal, hogy beleszólhat az országa alakulásába. Ami ma már természetes, az nem olyan régen még nem így volt - még Európában sem.
Innen visszatekintve azt gondolhatnánk, az, hogy a nőknek nincs szavazati joguk, már történelem, pedig a "tegnap" szinte a ma. Például Liechtensteinben csak 1984-tól van a nőknek választójoga.
1975 óta az ENSZ által is ratifikált Nemzetközi Nőnap a világon március 8. Ma már inkább egy szál virágról és/vagy bonbonról szól a nap. A kapitalista világ üzletté alakította, mint annyi más ünnepet is.
A Nőnap története
A történelem idővonalán nem kell túl sokat visszamenni, kicsit több mint 100 évet - ami, lássuk be, az emberiség történetében valóban a tegnap -, hogy az első női mozgalmak felemeljék a hangjukat.
Az 1900-as évek elején a gyárakban dolgozó nők az embertelen munkakörülmények és a túl hosszú munkaidő miatt lázadtak fel. Itt még szó sem volt virágos kedveskedésről. Egyértelműen munkajogi törekvésekről beszélhetünk némi forradalmi érzülettel.
1910-ben egy koppenhágai női konferencián javasolták a nemzetközi nőnap bevezetését. 1911-ben már több európai országban is megtartották. Ami ekkor még egyértelműen a társadalmi egyenlőségről, a választó jogról és a jobb munkahelyi követelmények kivívásáról szólt.
Az I. majd a II. Világháború is megakasztotta a mozgalom lendületét, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy milyen nagy szerepet vállaltak ez idő alatt a nők a gazdaságban.
1948-tól kezdődően alakult ki aztán az a nőnapi megemlékezés, amit ma is ismerünk. A szocializmus korszakában a nőnap a munkahelyi ünnepségek elmaradhatatlan része lett. Az eredeti jogkövetelő hangvételt felváltotta az ünneplés, amely lassan kiürítette a "harcot".
Női választójogi törekvések
Visszatekintve a "tegnapra", hosszú út volt az 1900-as évek elejétől, amíg eljutottunk a mai állapotig. De az ügyet még talán ma sem lehet lezártnak tekinteni. Mert bár választójoggal Európában rendelkeznek a nők, vajon elegendően reprezentáltak-e politikában?
Az 1900-as évek elején elindult nőjogi mozgalmak hamar a zászlójukra tűzték a szavazati jogok kivívását is. Ne felejtsük el, hogy akkoriban még az sem volt jog mindenhol, hogy a nők egyetemen tanulhassanak. Nem volt ez sétagalopp. A korán ébredők után, amelyekhez jóindulattal Magyarország is sorolható lassan csatlakoztak a többiek.
Liechtensteint szokták az utolsó európai országként emlegetni, ahol a nők országos választójogot kaptak. Bár próbálkozások voltak előbb is. 1971-ben és 1973-ban is tartottak népszavazást a témában - amelyen persze csak a férfiak vehettek részt -, ahol elbukott az ötlet. 1984-ig kellett várni a következő népszavazásig, amikor is csupán minimális többséggel döntöttek arról, hogy teljes választójogot kaphatnak a nők.
De kérdés, hogy valójában az utolsó hely nem Svájcé-e? Ott ugyanis több évtizedig tartott a folyamat. Bár 1971-ben már választójoghoz jutottak a nők, de ez nem volt országos érvényű. Az egyes régiók, kantonok külön döntöttek erről, végül Appenzell Innerrhodent kantont csak a szövetségi bíróság tudta rákényszeríteni a választójog megadására. 1991-ben. Ekkor lett teljes a nők választójoga az egész alpesi országban.
