A Szombathelyi Képtár Ókori témák a magyar és az európai képzőművészetben címmel rendezett kiállítást. A tematika tökéletes, hiszen a kijelölt korszak (16-19. század) művészettörténetében lépten-nyomon ókori témákba és motívumokba ütközünk. A reneszánsztól kezdve az izmusok eljöveteléig, legalább egyszer minden valamirevaló művész alkotott az antik bűvöletében.
A laikus látogató persze a piktúra sztárjaira utazik. A Képtár most leginkább honi unikumokkal szolgál, itt van például Székely Bertalan, Vaszary, Benczúr és Lotz.
Telt Vénuszok kora
Feszül a vászon. Előtted a 19. századból egy meztelen bacchánsnő táncol. A vöröses-fürtös cselédforma testén, mint gyűrött drapéria hullámzik a háj. Egy gömbölyű Vénusz, amely kacéran eléd dobja vágyait. Pornográfia, mitológiai köntösben? A szépség megbomlott harmóniája? Erkölcstelenség, az élet testi örömei, mint antik hagyaték?
A honi történetfestő, Benczúr Gyula a müncheni iskola divatos témáját festette újra. A Renoir-féle idolon a narancsbőr, a szőlőfürtök és a tigrisbőrök, a háttérben leselkedő vén faunok (a kor igényeinek megfelelően) mind-mind aprólékosan, mesterien kidolgozottak. Az antik háttér megvan, jó ürügy arra, hogy a mitológia homályos szimbólumrendszerébe egy pajzán jelenetet csempésszünk.
Bujaság térdig felhúzott szoknyában
Már a rómaiak minden testet eszményire epiláltak, a tökéletes izomzat, pláne a ledér női báj tehát a későbbi korokban sem tűrhet magán szőrzetet.
A Bacchus-mítosz a mi sterilizált civilizációnk Káma-Szútrája, vele a reneszánsztól minden, korabeli erkölcsöt feszegető pajzánság ábrázolható. Az idő múlása a leplezetlen bőrfelületeken mérhető: míg a tárlat elején a tizenhatodik századi antwerpeni festő a bujaság istennőjét térdig felhúzott szoknyában mutatja, addig (háromszáz év múltán) Benczúr és kora már sokkal merészebben fogalmaz. Székely Bertalan képén például Léda már nemcsak hogy meztelen, hanem akcióban van: egy széken tüzes táncot lejt a felettébb hosszú nyakú hattyúval. Persze régebbi korokban is születtek merész művek: mint például a tárlat egyik gyöngyszeme, amelyen egy négerforma bacchus félközeliben, épp az előtte álló húsos ifjút kísérti. (Ha a kiállítás napjaink művészetében is keresné az antik hatást, vajon hova érkezne?)
Táj tengerparti romokkal és híddal
Az antik háttér kutatását a velencei tájképfestészet korai képviselőjénél, Marco Riccinél folytatjuk. Ami antik, az itt egy helyen megtalálható. Az árkádia-hangulat minden kelléke felvonul: a régi római városkapu, folyóban gyakorlatozó félmeztelen galdiátor-forma akt, híd és romok, szobor-torzó, vándor és az idilli táj. A háttérbe, meglepő: még egy középkori vár is elfér.
Az Isis-szentélytől pár lépésre, olyan településen, ahol a belváros mélye római emlékektől zsúfolt, (és ahol megesik, hogy buldózerekkel ápolják a kiásott romokat) különös zamata van az ilyen jellegű képeknek. Az összehasonlítás és a kérdés adott, vajon mi maradt Savariából, és mit őrzött meg a képzőművészet?
A választ egy külön blokk keresi, olyan emlékek láthatók itt, amelyek a város római múltjára utalnak: például a mérföldkő és az épületdíszek. Láthatjuk még a Szily püspök kiadásában megjelent városmonográfiát és metszeteinek előrajzait. Továbbá a képzeletbeli városkapu és a római mozaik rajzát.
A tárlat november 11-ig üzemel. Szombathelyi mércével mérve kifejezetten nagy-lélegzetű, ráadásul könnyen emészthető, gyermek-csoportosulásoknak kifejezetten ajánljuk.
