Ahogy arra számítani lehetett, a szokásosnál kissé kevesebben jöttek össze szerda este a Padláson. Ezúttal inkább az igényes zene kedvelői alkották a közönséget, a többnyire zajos bulik hangulatához szokott falak között.
Az 1982-ben alakult formáció külföldön jóval ismertebb, mint Magyarországon. Ez érthető is, hiszen tagjai 1987-ben Angliában, illetve Ausztráliában telepedtek le s csak 1999-ben álltak össze újra. Felléptek már valamennyi kontinensen s fölbukkantak többek között olyan figurák mellett, mint a csillagháborús Lucas, vagy az apró termetű, de annál nagyobb hangú Björk.
Ha Lucasnak és Björknek jók voltak, jók lesznek nekünk is, gondolhatta a Padláson összegyűlt hallgatóság s tulajdonképpen nem is kellett csalódniuk, bár a műsor jobban illett volna egy kisebb koncertterembe vagy szalonba. Ezért aztán ismét csak hálásak lehetünk a Lamantin Klubnak, hisz ahol ez a zene ténylegesen otthonra lelhetett volna a városban, ott nem fogadták tárt karokkal. A háttérben így mindvégig aláfestést duruzsolt egy hűtőszekrény s a vendégek jövés-menése sem kedvezett az elmélyült figyelmet követelő darabok intim hangulatának.
Az akusztikus gitárra írt kompozíciók azt a meditatív, végtelenül tiszta, mindeközben azonban talán kissé streil zenei világot idézték, ami mondjuk William Ellwoodtól lehet ismerős. Agócsiék játékának virtuozitása minden elismerést megérdemel. Az apró hiányérzet azonban akkor vált kézzel foghatóvá, amikor a legendás Friday Night in San Francisco A Mediterranean Sundance-ének latinos lendületével igyekeztek a saját számokat követően egy kis hangulatot teremteni. A dolog persze úgy-ahogy bejött, de a test, a tűz, a vér, egy szóval az élet ekkor is hiányzott.
Bármilyen hasonlítgatás zenei ügyekben nyilvánvaló ostobaság. Az viszont elég világosan érzékelhető volt, hogy ez az élet-hiány akkor tűnt el, amikor előkerült az ausztrál bennszülöttek ősi hangszere, a didgeridoo. A koncert legizgalmasabb pillanatai talán éppen azok voltak, amikor végtelenül természetes módon olvadtak össze az egymástól térben és időben elképesztő távolságra álló kultúrák elemei e világzenében. Torony rogyasztó, hegyeket bombázó világunkban érdemes eltűnődni ezen.
