Pár hete elterjedt egy videó a közösségi médiában, amelyben birkának öltözött emberek legelésznek és bégetnek egy városi téren. A képsorokat sokan „a Nyugat dekadenciájaként” értelmezték, mások „elmebetegek parádéjaként” hivatkoznak rá. A valóság viszont ennél sokkal egyszerűbb, és sokkal hétköznapibb: a videón egy kanadai kortárs tánctársulat performansza látható egy németországi színházi fesztiválon.
A felvétel 2025. június 4-i megjelenése óta több mint 215 ezer megtekintést ért el, és több száz megosztásban tűnt fel különféle értelmezésekkel. A videót Trombitás Kristóf, a Megafon influenszere is közzétette, az alábbi szöveggel:
„Ez Németország 2025-ben. Ez a fejlődő Nyugat. Ahol a szabadság azt jelenti, hogy kolomppal a nyakadban, bégetve sétálgathatsz a belvárosban, és senki nem kérdez semmit. És tudjátok, amikor ilyen videókat látok, akkor mindig elgondolkodom azon, hogy tényleg velünk van a baj?”
A kommentmezőben Trombi tovább is ment: szerinte a videón látható emberek az úgynevezett „transzfajok” közé tartoznak. Definíciója szerint ez az a személy, aki úgy érzi, hogy belső identitása vagy „lelke” nem emberi, hanem például kutya, madár, róka vagy bárány.
A kommentelők egy része heves felháborodással reagált, sokan mentális betegséggel, a nyugati társadalmak hanyatlásával, illetve migrációval kapcsolták össze a látottakat. Mások viszont épp az ilyen posztok abszurditásán élcelődtek, és a kormánypárti influenszereket nevezték „igazi birkáknak”.
A valóság: egy színházi előadás 2022-ből
Bár a kommentelők és megosztók között többen meggyőződéssel állították, hogy „önmagukat állatnak képzelő” embereket látunk, a videón valójában a Corpus Dance Projects nevű torontói társulat „Les Moutons” című előadása szerepel. A performansz 2003 óta fut, és már számos országban bemutatták, többek között Németországban, ahol a mostani felvétel is készült, még 2022-ben, Trier városában, egy helyi színházi fesztivál keretében.
Az AFP nemzetközi tényellenőrző csapata kulcsszavas kereséssel és fordított képkereséssel azonosította be az előadást. Egy korábbi cikkben fotó is szerepelt a jelmezbe bújt táncosokról, akiket a Corpus tagjaiként azonosítottak. A Corpus saját meghatározása szerint „precíz és szürreális humorral ötvözi a mozgást és a színházi képi világot”. Az Instagram-oldalukon több olyan fotó is megtalálható, amelyeken a Facebookon terjedő videóval szinte teljesen megegyező jelmezekben szerepelnek a táncosok.
A trieri előadást a helyi színház, a Theater Trier szervezte, és az előadás része volt egy szabadtéri kulturális rendezvénysorozatnak. Az előadás egyik jellemzője, hogy a „birkák” egy pásztornak öltözött színész kíséretében „legelnek” a városi tereken, gyakran guggolva, bégetve, kolomppal a nyakukban, tudatosan játszva a zavarba ejtő, meghökkentő látvánnyal.
Mi az a „transzfaj”, és miért nem erről szól ez a videó?
A „transzfaj” (angolul: otherkin vagy therian) egy létező, ám marginális identitásforma az internetes szubkultúrákban, amelynek tagjai valóban úgy érzik, hogy nem teljesen emberi lények, vagy legalábbis spirituálisan, identitásszinten más fajjal azonosulnak. Ennek azonban semmi köze nincs a Corpus táncelőadásához, amely egy színházi produkció, nem pedig identitásalapú önkifejezés.
A videóhoz fűzött, félrevezető magyarázatok tehát téves következtetéseken alapulnak, és olyan, a közösségi médiában gyakori narratívát erősítenek, amely szerint Nyugat-Európa társadalmai „megőrültek” vagy „erkölcsi válságban vannak”.
Nem ez az első alkalom, hogy a Megafon influenszerei művészeti produkciókat vagy performanszokat ragadnak ki a kontextusukból, és próbálnak „társadalmi dekadencia” példájaként bemutatni. A közösségi média dinamikája, különösen a politikai-kulturális viták terepén, kedvez az ilyen félrevezető tartalmak gyors terjedésének, a hergelés eszközévé válva.
Bár a Corpus produkciója a maga módján valóban szokatlan és provokatív, a videóhoz fűzött narratíva, miszerint ezek „önmaguikat állatnak képzelő emberek” a nyugat hanyatlásának jelei, nem állja meg a helyét. A jelenség sokkal inkább a színház, a performansz és a köztéri művészet határainak feszegetéséről szól, mintsem a társadalmi normák széthullásáról.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
