Ha kint vagy, ha (még) nem, tarts velünk jövő hét hétfőig, ahogy két pofára tömjük a fesztivált.
A Sziget idén…
…nem sokat változott a tavaly óta. A szervezők nagy újításokat lebegtettek, és valóban ‘kerületekre’ bontották a kisbetűs szigetet, de ez inkább csak navigációs könnyebbség. Néhány színpad tényleg máshol van mint eddig (Magic Mirror, dropYard), de azért 10 perc alatt mindent belőttünk. (Azt nem! Na!)
Aminek viszont kevésbé örülök az az új VIP erkély a Revolut arénában - ami takarja a kilátást színpadra és a kivetítőkre a jobb oldal nagy részéről azoknak akik nem vettek VIP jegyet. Olyan érzés mint azok a telefonos játékok amikben mindig venned kell valamit ha nyerni akarsz. Azt nem tudom, hol illik a fesztivál “szabadság, béke, közösség, érezd jól magad” narratívájába, hogyha több pénzt fizetsz akkor szó szerint kiemelünk a koszos pórnép közül és nézheted fentről a barbár táncukat.
Ezen kívül viszont minden tök oké, legyünk pozitívak.
Ezért jöttünk:
Alessi Rose nyitotta a nagyszínpadot délután négykor. Ez mindig a leghálátlanabb feladat, és ezért mintha általában magyarokat “kínoznának” vele, de a brit előadó büszkén kiállt. (Merthogy nyilván nehéz egy olyan közönségnek zenélni akik láthatóan csak Charli miatt vannak ott és azt se tudják ki vagy.) Alessi full cuki volt, teljes beleéléssel énekelt, jól érezte magát, édes fehér fodros minijében többször is kötelességtudóan megfordult a közönség pedig tapssal jutalmazta hogy ő így felvállaltan tolja a kettő az egyben csomagot: szuper nő, szuper énekes.
Ezért maradtunk
Palaye Royale, te jó ég! Eskü hogy nem fénykép alapján választottam a megnézendő előadókat, de Remington úgy néz ki mint Adam Driver szexibb, kitetovált testvére és igazi rocksztárhoz méltó ősi férfi energiával mászta a hangosító torony állványzatát. (Fotósunk szerint: úgy néz ki mint egy suhanc.)
Amikor a VIP erkélyre ki tudja hogyan felugrott, (hogy pozitív hozadéka is legyen a struktúrának) majd onnan egy gumicsónakban a közönségbe vetette magát, ami vissza szörfözte őt a színpadhoz, csak simán azt éreztem, hogy ‘ilyen nincs’.
A headlinear
Első pillantásra éreztem hogy Charli nem az én emberem, de a koncert végére már határozottá vált hogy ez az egész jelenség inkább elvesz az emberiség iránti hitemből mintsem hogy hozzáad. Mintha egy OnlyFans oldal koncertben való megtestesülése lenne, úgy riszált és vonaglott mintha nem lenne holnap. (Pedig lesz és Shawn Mendes fog fellépni.) Itt van az a pont amikor őszintén nem értem hogyan lett ez a legvártabb zenei esemény, hogy egy nem kifejezetten szép nő, egy teljesen előnytelen szerelésben nyalja végig a padlót, közben elvétve énekelt, és akkor se valami jól. De mégis, társadalomtudományi szempontból érdekes, és perverz módon kihagyhatatlan élmény volt.
Fotósunk szerint: Bulis volt.
Kis bónusz
Mindenhova is el tekeregtünk közben, de amire tényleg nem számítottam az a Wxlfless (farkastalan? farkatlan?!) művésznevű rapper volt. Nem tűnt fel amikor korábban gondosan átnyálaztam a programot (ahogy jó újságíróhoz illik!) de élőben nagyon adta. (Fotósunk szerint: Zeneileg ez volt a legnagyobb élmény.) Később meg kellett gugliznom a számukat mert úgy értettem a szövegét hogy ‘a farkas a saját szószát keveri’ de tényleg az volt. Szerintem ez ilyen maga alatt vágja a fát szerű kifejezés, innentől mindenképp használom.
Ott tali…
Mától indul a K-Pop workshop a JukeBox-on 3-tól, úgyhogy ott tali! Utánna Adis is OK, Caity Baser, Benwal, Nelly Furtado és Co Lee lesznek terítéken… Boris Brejchával tervezünk zárni hajnali 5-kor szóval kívánjatok sok sikert.
