Vajon átvehetik-e a robotok az ember szerepét? Képesek lesznek-e majdan arra, hogy logikusan gondolkodjanak, meglesz-e bennük a tanulásra való képesség?
Csak jó program kérdése?
Steven Spielberg filmje, a Mesterséges Értelem megfelelő apropót szolgáltatott ahhoz, hogy egy szakember fejthesse ki álláspontját a mesterséges úton előállítható intelligenciáról, illetve adhassa át birtokában lévő információit a hallgatóságnak.
Kömlődi Ferenc - aki mellesleg az Index technika rovatában, illetve külföldi szaklapokban is publikál rendszeresen - egyenesen Budapestről érkezett a BDF Berzsenyi téri épületébe, hogy kielégítse a jövőt fürkésző hallgatóság aktuális információszükségletét. Többféle elméletet is felsorakoztatott a leendő gondolkodó gépekkel kapcsolatosan: ezek egyike kimondja, hogy a mesterséges intelligenciát elsősorban nem a hardverek tökéletesítésével, hanem minél komplexebb programok kifejlesztésével lehet elérni.
Mitől értelmes egy gép?
De mikor is tekinthető egy gép értelmesnek? Az ennek megállapítására vonatkozó módszer Alan Turing nevéhez fűződik, aki már 1936-ban egy olyan számítógépmodellt képzelt el, amelyet egy bonyolult mechanikai kütyükből, elektródákból, és még ki tudja miből összeálló mesterséges agyként foghatunk fel. Alan szerint a fenti kérdés megválaszolására egy egyszerű, imitációs játéknak is beillő teszttel felelhetünk. Ez három szereplővel játszódik: egy férfi, egy nő, és egy kérdező szükségeltetik hozzá. A kérdező a két személytől elszeparálva, egy másik szobában teszi fel kérdéseit írott formában, melyre ugyanilyen formában kapja meg a választ. A játék célja, hogy a kérdező megállapítsa, kettejük közül melyik a férfi, és melyik a nő. És most jön a lényeg: Turing hipotézise szerint, ha valamelyiküket géppel helyettesítjük, és a kérdező még ekkor sem ismeri fel az egyes identitásokat, akkor bizony a gép értelmesnek mondható. Mindezidáig azonban még egyetlen gép sem állta ki a próbát...
Eliza szoftver társalog...
Kezdetleges próbálkozások intelligens gépek megalkotására már az ötvenes években voltak. Egyike ezeknek az Eliza névre hallgató társalgó szoftver, amely a kérdésekre több válaszutat kínált fel, és a helyes út megtalálása a megfelelő ág kiválasztásával történt; ez voltaképpen egy zárt kérdőív mintájára működött, vagyis előre adva voltak a válaszok. Később már odáig jutott a fejlődés, hogy magát Kasparovot is legyőzte egy sakkprogram, amely akkoriban világszenzációnak számított. És itt merül fel az újabb kérdés: vajon ez bizonyíték-e arra, hogy egy gép akár magasabb intelligenciával is rendelkezhet, mint egy emberi lény? Valószínűleg nem, mert a sakkgép által meghozott döntések egyszerű logikai alapokon nyugszanak, míg az emberi intelligencia komplexitását, beleértve az intuíció képességét, máig sem sikerült reprodukálni.
Utánunk jönnek a cyborgok?
Persze nem muszáj feltétlenül kézzel fogható, materiális dolgokban gondolkodni. Kutatók kifejlesztettek már virtuális lényeket is, akik a számukra megfelelő cybertérben élik mindennapjaikat. Sőt, léteznek már messzi távlatokban gondolkodó építészek is, akik valódi kéglik tervezése helyett a jövő virtuális tereit rakják össze apránként - ezt nevezik ma likvid-, illetve transzépítészetnek. Egyik jeles képviselője ezen elgondolásoknak Marcus Novak, aki szerint az evolúció nem ért véget az ember világra jöttével, hanem folytatódik a cyborgok (kibernetikus organizmusok, azaz embergépek) megjelenésével, majd végül az úgynevezett "avatárák" fejlődnek ki, amelyek televirtuális lények lesznek, fizikai test nélkül. Az értelmes lények új generációjának előszele azonban már a mai embert is megsuhintja néha: gondoljunk csak a számítógépes vírusokra, amelyek bizonyos értelemben önálló életre kelt virtuális paraziták.
Majd csak bekopog a terminátor
Ha már itt tartunk, vajon mit tartogat számunkra a jövő? Tudósok szerint az ember-gép szimbiózis megjelenése nagyon valószínű, a cyborgok nemsokára mindennapjaink természetes részévé válnak. Ez kettős folyamatként alakulhat ki: egyrészt a mechanikus szerkezetek vesznek fel organikus életre utaló jeleket ("a gépek emberszabásúak lesznek"), másrészt az emberek egyre gyakrabban veszik majd igénybe a technika adta lehetőségeket, hogy saját magukat tökéletesítsék; félhivatalosan ezt bionikus konvergenciának is nevezik. A gépi beültetések kora egyébként már eljött egy ideje: a csontpótló fém-implantátumok jelenléte egyesek szerint már sok mindent előre jelez.
Egyelőre tehát annyit tehetünk, hogy türelmesen várunk. Egyszer úgyis bekopog majd hozzánk egy terminátor :-)
