A vadság itt nulla, a romantika halálosan lírai. A drogcézár hamiskásan meakulpázik, szépít, kokainkereskedőből Grál-lovaggá festi magát.
Becsaptak: igaz történetet, beavatást ígértek, helyette egy torz, szétkent maszlagot kaptam. A bensőmben megbújó leselkedő hiába remélt. Pedig várta, most bekukkanthat egy hús-vér kokainbáró barlangjába, megtud valamit, amit egy kisváros csöpp polgáraként soha sem tapasztalhat. Egy titkot: mitől menő a menő, hogyan dől a lé. Az alvilág kiskirályának agyát és ágyát mi mozgatja....
George Jung-tól (alias Johnny Depp) ezt vártam. Ráfizettem. A rabságban senyvedő kisöreg díler nem erről akart mesélni. Pech.
A drogbárónak hamiskás a mosolya, vallomása őszintétlen. A meséjében a közízlés dominál: míg a zűrösebb (polgár-pukkasztó) epizódok elnagyoltan, fotószerűen, addig a romantikus részek hosszan, elnyújtva jelennek meg. A nagymenő mindvégig mentegetőzik - a világ rossz, a haverok meg becsaptak, én sodródtam, egy hibám volt, szerettem a pénzt, rossz asszonyt választottam, a szüleim sem értettek meg. Én csak békét akartam, családot, gyereket nevelni a jóisten mennyei szeretetében.
Elszorul a szív, Dzsordzsit a haverok beköpték, hatvan évre börtönbe záratták, így nem tudta kislányát felnevelni. Sírunk, mert azóta is hiába várja, hogy "szíve csücske", a lánya, egyszer meglátogassa. Ez kérem a drámai vég.
Hiteles arcokat és jeleneteket ne várjunk. A korhűség (díszletben, jelmezben, zenékben) a film egyetlen pozitívuma. Emberi vonások csupán a sötétbőrű, gonosz kolumbiaiaknak adatnak. Természetesen csak ők gyilkolnak, a fehér ember, ha történetesen maffiózó is, ilyesmit nem tesz. (Legfeljebb hazudik, és felnyomja a havert.) A mi Dzsordzsink szépreményű lélek, alapos, jó üzletember, egyetlen pechje van: a tilosban járkál. Egyébként velejéig tisztességes, aki serdülőként is becsületesen látta el a kender-dílerkedés, majd öregedvén a kokain-terjesztés feladatát.
Hősünk vérbeli kereskedő: nem izgatja mit árul. A kokain mellékhatásai nála ismeretlenek. Úgy tesz, mintha maga Szent-Györgyi Albert lenne, aki a paprikában rejlő C-vitamint népszerűsítené.
Ennyit tudhatunk meg arról az emberről, aki a hatalmas vagyonú kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar elsőszámú amerikai partnere volt. Arról a Dzsordzsiról, aki a hetvenes- nyolcvanas években, az Államokban a kokain 85 százalékát forgalmazta.
Eme karriertörténet, mint mozgókép is unalmas. Ezen Johnny Deep sem sokat javít. Bár a történet előrehaladtával egyre pocakosabb, figurája azonban változatlan, szürke és egyoldalú. Jellemfejlődés kizárva. Ebben a maszlagban párja, az ígéretes díva, Penelope Cruz is halovány jelenség csupán. Szerelmi jeleneteik olyannyira korrektek és semmitmondóak, hogy kizárólag tizennégy éven aluliaknak és hatvan év felettieknek ajánlanám.
A rendező, David McKenna az Amerikai história X. után egy újabb demagóg, felszínesen moralista filmremekkel büszkélkedhet. Eddig két jó témát sikerült silányul lecsapnia...
A filmet október 31-ig játssza szombathelyi Savaria mozi.
