A pénzgyűjtő

Van egy úr, akinek a könyvespolcán két nejlonzacskóban 15 millió forint van "csak úgy", mindenki szeme láttára. Ellopni azonban még senki nem akarta.

Pál József, szombathelyi lakótelepi lakásának ajtaján nincsenek különleges zárak, pedig azt mondja: aki a polcra néz, úgy tizenötmillió forintot lát ott.

Kár, hogy hibásak?
A szekrénysoron azonban mindössze két téglaalakú tömb díszeleg. A másfél kilós csomagokról kiderül, hogy összepréselt bankók, és valaha tényleg annyit értek. Mostani formájukban azonban már csak egy pénzgyűjtőnek jelentenek különleges értéket.
Pál József úr nem véletlenül jutott a pénzverdék féltve őrzött kincséhez. Ma már kiterjedt gyűjtői hálózattal rendelkezik, és mindenütt ott van, ahol egy hibás pénzérme vagy bankjegy felbukkan. Gondosan felügyelt albumában régi és mai pénzek sorjáznak egymás mellett. Mindössze egy közös van bennük: mind gyártási hibásak.

A félfejű ötszázas
Az avatatlan szemű nézelődő elsőre talán észre sem veszi, hogy miért került egymás mellé két régi zöld ezres. Csak hosszas vizsgálódás, és némi rávezetés után leli meg a hibákat. Van olyan bankó, melyen úgy tűnik, mintha visszafelé lenne írva az ezres szám, (persze kiderül, hogy a festékfelragadás miatt egyszerűen összeragadt a gyártáskor két papír.)
Egy régi lila ötszázason pedig Ady Endrének csak fél feje látszik. A régebbi, ma már forgalomban nem lévő bankjegyek ugyanis metszetréz nyomtatással készültek, ami nedves eljárás. Ezért a gépből frissen kikerült bankjegyek közé egy pergamenpapírt raktak. Ha azonban az ívek nem fedték egymást pontosan, akkor elcsúszhatott a minta, így Ady portréja is. Pál úr szerint valahol a világban - ha csak be nem zúzták azóta - létezik ennek a bankónak a párja ( Ady másik fél-profiljával) Persze ennek felbukkanási esélye szinte egyenlő a nullával.

Mindenben lehet hiba
Pál úr életének 15 éve meghatározója a pénzgyűjtés (van így ezzel más is...) A kezdő lökést egy ötforintos adta meg, melyet egy bevásárláskor nyomtak a kezébe. Forgatta, nézegette, mert valahogy furcsának tűnt. Aztán rájött a titok nyitjára: az érme egyik oldala a másikhoz képest el volt nyomva.
Az átlag ember, ha ilyennel találkozik, elteszi kabalának. Pál úr azonban másként gondolkodott. Ha egy ilyen ötforintos létezik, akkor a pénzverde kapacitását ismerve vannak társai is.(Percenként 7000 darab kerül le egy verőgépről.)Eztán már eltökélten keresni kezdte azokat a bizonyos társakat. Kiderült, hogy a lyukas ötfillérestől az ezüst kétszázasig minden címletnél előfordulhatnak gyártási hibák.
Ma már 1300 különböző címletű és évjáratú pénzzel rendelkezik Pál úr. Van itt vágáshibás ötvenes, festékeltolódásos millpengő, és egymás mellett lapul az albumban két olyan ötezres melyek sorszáma közt a különbség éppen százezer, de mindkettőn ugyanaz a hiba.

Mennyit ér a sok pénz?
Természetesen a gyűjtemény minden darabjához tartozik történet is. Van olyan bankjegye Pál úrnak, amely miatt kis híján elítéltek egy hölgyet, mivel azt hitték, hogy hamisított a pénz. Most nála van ez a bankó, és a rendőrségi vizsgálat összes jegyzőkönyve is.
Ha az ember azt hallja: pénzgyűjtő, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés: mit is ér egy ilyen kollekció. Van persze névértéke a ma is forgalomban lévő pénzeknek, így azt mondhatjuk, többszázezret ér a gyűjtemény. De ha azt nézzük, hogy az egyik bankóért tízezer schillinget is ajánlottak már - olyan kétezres, melynek számjegyéből hiányzik egy 0, így "szövegileg" kétezer forint, "számilag" kétszáz - akkor megbecsülhetetlen. Pál József azonban úgy érzi: felbecsülhetetlen. Nincs is az a pénz, amiért megválna tőle. Pedig - és ez az egyik legérdekesebb a dologban - legyen bármilyen hibája is ezeknek a pénzeknek, mindegyik érvényes, és forgalomba hozható. Lám ennyit a precizitásról.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra