Elképzelem, ahogy az egyházi vezetők, a rájuk nehezedő felelősségtudattól sötétülő arccal összedugták fejüket ott, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az egyiknek végül kipattant fejéből a szenzációs ökumenikus gondolat: aggódjunk már egyet közösen a gyerekek lelki üdvéért.
Az ötlet elsöprő, zajos sikert aratott. Jó! - bődültek el szinte egy emberként a fejüket összedugók. Legyen mondjuk ez a Harry Prottyer, vagy hogy hívják, a legfőbb gonosz, mi meg féltsük tőle a kölköket. A sekrestyés feleségének a nagynénje állítólag ismer valakit, aki már látta a film plakátját, meg volt egyszer egy olyan könyvesboltban is, ahol a kirakatban ki volt téve az egyik ilyen könyv. Az illető részletesen elmesélte mindazt, amit látott, s azóta a nagynéni, a sekrestyés asszonya, de maga a sekrestyés is okkultista, sátánista, szellemidéző, átokmondó, reikis és agykontrollos képzetek foglya. Az öreg templomszolga például már nem vacakol a megdézsmált misebor hígításával. Tiszta vizet tölt az elcsent kortyok helyébe, aztán a tabernákulum mellett kuporogva próbálja valódi borrá varázsolni.
A szavakat tettek követték: Harry Potter gyakorlatilag kiátkoztatott. Én meg a csöppet sem kényelmes atyai szigort sutba dobva, lazán dőlhetek hátra a TV előtti karosszékben. A gyerek nevelése s ezzel együtt a világ talán összes komoly problémája meg van oldva. Legfeljebb az asszonynak kell szólnom időnként, hogy ugyan hozzon már be egy lavórt, mert a Híradó alatt, meg főműsor időben még mindig csöpög a vér a padlóra a képernyőről.
Az a sok hülye szociológus és pszichológus meg csak had dumáljon. Mit értenek ők hozzá. Hogyan is tudna az a szerencsétlen gyerek különbséget tenni a fantázia világ és a valóság között? Én is mindig Old Shatterhandnak képzeltem magam a Winnetou-t olvasva. Aztán mi lett belőlem. Mennyivel többre vihettem volna, ha nem kerül kezembe az a marha vastag könyv annak idején. A szilvafáról is csak azért ugrottam le, mert nagyravágyón hittem Ikarosznak.
Azért mégsem vagyok egészen nyugodt. A magam részéről utálom a félmunkát. Biztos, ami biztos, torz Kalibánként csak el kellene égetni még jó néhány könyvet. Mindenek előtt Bruno Bettelheimét. Aztán mindazokat, amelyekben nagymamák elevenen pattannak elő unokájuk társaságában emésztési gondokkal küzdő farkasok gyomrából. Üldözendővé kellene tenni a kis hableánytól, a csókra feltámadó Csipkerózsikáig, valamint Merlintől Prosperóig minden varázslatos hőst. Hála az óvodai úszásoktatásnak, meg néhány év következetes nevelési erőfeszítésének, a gyerek már nem hiszi, hogy ő is képes járni a vízen.
Mindettől függetlenül olyan jó lenne, ha legalább egy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei egyházi urak közül venné a fáradságot - no meg a bátorságot -, és titokban, a paplant a fejére húzva, ahogy illik, elolvasná valamelyik Harry Potter könyvet. Aztán, ha ezt követően is bűnös dolognak tartja, gyónja meg!
