"Gyűjteményünk kezdetei - Legendák és valóság" - hirdeti kiállítását a Savaria Múzeum. A bejáratnál felirat, rajta a fejezetek: Ovidius sírja, Szent Márton szülőháza és kútja, Mátyás király kőtára, Constantinus császár diadalíve... A Múzeum így üli meg a Vasmegyei Régészeti Egylet alakulásának 130. évfordulóját és a Múzeumok Évét.
Kész rejtvény!
Először mankó után nézel. Szemeddel rákattintasz a vitrinre, ott a nyomtatott, gépelt útmutatást keresed. Ráklikkelsz, alaposan átböngészed, majd megpróbálod a kapott tudásanyagot összefüggésbe hozni a körülötted lévő tárgyakkal, megfejteni, vajon ezek mi célból kerültek pont oda. A puzzle csak lassan áll össze, de ha kész, büszkeséggel tölt el az újonnan megszerzett tudás. Megdolgoztál érte. Ne zavarjon, hogy csak lassan és nehezen tájékozódsz, hogy nem lévén lokálpatrióta történész, bármennyire is igyekszel, maradnak fejezetek, amelyeket összerakni soha sem leszel képes. A játék így izgalmas, a tudományt a Spektrumon át szemlélő, gondosan ledarált ismeretterjesztésen felnőtt éned számára ez önmagában unikum.
Egy-egy téma vázlatosan, harminc sorban leróva, négyzetméternyi területen szemlélhető. Köztük a leglátványosabb a "Kövek a pusztaságban": az ember-nagyságú díszletekben életre hívott bomlásnak indult Savaria. Tiszta Disneyland! A földkupacban oszlopok alusznak, régmúlt emlékek ásatásra várnak, körülöttük ősz, kitömött fekete madárral, és száraz falevelekkel. A háttérben pedig Constantinus császár ama diadalívének fénymásolata feszül, amelyről tudjuk, soha sem létezett. Az installáció közepén, bokádnál egy lap, rajta szöveg, amely Szombathely város különböző elnevezéseit, névmagyarázatait taglalja. A tizennegyedik században például megesett, hogy régi Savariát a Steinamanger néven nevezték. Magyaros fordításban: kövek a pusztaságban. A név keletkezéséről sokféle legenda él, többen úgy gondolták, Nagy Károly 791-ben hazatérő katonái adták. Továbbá érdekes, hogy bár a Sabaria név a római kortól fennmaradt, köznyelvi használatára még sincs adat.
A vitrinekben sorjázó témák több legendával is leszámolnak. Kiderül, Szent Márton sírja és kútja sohasem állhatott a mai helyén, hiszen a régészeti ásatások során bebizonyosodott, a Szent Márton templom alatt nincs római kori épületmaradvány. Megtudjuk, hogy a költő, Publius Ovidius Naso sírját is hiába keresnénk Szombathelyen. A humanisták kedvelt legendájának alapja egy tévedésen nyugszik: egykor a romok között egy sírkőre bukkantak, rajta egy felirat és név-töredék volt olvasható: Publius ... Naso. Egyből a híres költőre gondoltak, azonban eme azonosság semmit sem jelent, hiszen Rómában az Ovidius elő- és utónév rendkívül gyakori volt.
Ha tovább böngészel, megtudhatod, hogy a régészek a mai napig nem tudják igaz-e vagy sem, hogy a római kori amfiteátrumból, esetleg egy sírból lett a vár. Ezt bizonyítani, vagy cáfolni senki nem tudja.
Kutatásod itt még nem ér véget, az összes poént azonban nem sütöd el. Küzdjenek érte mások is!
A "Gyűjteményünk kezdetei - Legendák és valóság" című kiállítás
április 28-ig látható a Szombathelyi Savaria múzeumban.