Dehogy keressük az alját!
Egy ismerősöm a minapi kánikulában nyakig beöltözve üldögélt egy tóparton. Párja horgászott, ő egy ponyvával a kézben szúnyogokat hajkurászott. Kérdőjel: miért nem menekül inkább a vízbe, miért is választja az unatkozást. Jött a válasz: bizony csak olyan helyen hajlandó úszni, ahol látja a víz alját. Tenger vagy termál, az nem halszagú.
Belföldön a legközelebbi természetes vízfelületért legalább harminc-negyven kilométert kell utazni, hacsak elkeseredésünkben a jobbára kutyaúsztatóként funkcionáló, meglehetősen elhanyagolt, szemetes újperinti horgásztóba nem vetjük bele magunkat. Döröske, Vadása fizetős, családosan a minap egyetlen szabad-strand-ötlet jutott eszünkbe: a Sárvíz tó Gersekaráton. Fogtuk a cókmókot, és irány…
Műholdas helymeghatározásból jeles, navigálásból elégtelen
Néztük a Google Earth-ön, Gersekarát félúton, Körmend és Vasvár között van, utóbbitól mintegy 12 km-re, egy Zala és Vas megye határán lévő 700 lakosú község. Rákerestünk neten is, és tényleg ingyenes a belépés. Az útiköltséget beszámolva is olcsóbban kijövünk, mint egy termálos vagy tófürdős összcsaládi beugrásból. És legalább szabadon úszkálhatunk, mint a vadkacsák…
Gersekarátig sima volt az út, a faluban viszont, mint bogarak a lámpa körül, hasztalan keringtünk. A tölgyfa útjelző táblákkal fűteni jól lehetne, navigálásra kevéssé alkalmasak. Méterre közelítve lehet elolvasni őket, autóból nem egyszerű. Néha vicces: előbb látod a jelzett objektumot, mint hogy a táblát ki tudnád betűzni... Nem ragozzuk tovább, mi csak a strandot kerestük volna, így a fürdőruhás vonulókból próbáltunk kikövetkeztetni a menetirányt – rosszul tettük. Ők ugyanis ismerték a szűk gyalogösvényeket. Újra megkerültük a falut…
A parkolótól jobbra a szabadstrand füves-homokos síkja, balra a stégen a kiépített koktélbár. Szép a környék, viszont megyeszerte ez az egyetlen olyan fürdőhely, ahol Jet-Ski-re, vízisíre, „banánra”, és társaikra pattanhatunk, és a bójákkal kijelölt terepen kedvünkre borzolhatjuk a vizet. A fürdési lehetőség így szűkös, ez sokat rontott a víz élvezetén. Persze bizonyára sokan imádják, ahogy a hullámzó vízben állandó motorzúgás mellett pancsolhatnak, de a családunk sokallta a zajt. Ráadásul egyvégtében valami beazonosíthatatlan, monoton tuc-tuc zene is jött a háttérből.
A víz kellemes volt, kiszámítható, a feneke sem iszapos, helyette apró kavicsos. Negatívum: úszkálás közben állandóan figyelni kellett a köztünk kacsázó vízibiciklisekre. A tó kisgyerekkel - ha a motoros rémek a távolban maradnak – amúgy ideális. Homokos a strand, lehet lapátolni papát-mamát. Tavakhoz képest későn mélyül. Átúszni a gépkacsák miatt viszont sehol sem lehet. Étel-ital választék szegényes, bódé-paradicsom helyett egy-két italosztó, és egy nagyobb kiülős hely van. Nekünk ezzel nem volt sok bajunk: közepes árfekvés, nem Riviéra, de cserébe – legalábbis hétköznap – tömeg sincs.
Koktél, csajok és motorok
A stég, rajta a fából ácsolt koktélbár kicsit idejétmúlt, sör, jégkrém viszont van. Elnéztük a vízborzoló motorcsodákat, elszörnyedtünk az árakon, inkább befizetem magam egy vacsorára a kőszegi Tavernába, mint tíz percig 6000-ért benzingőzt pöfögjek a tisztának tűnő fölé. De úgy tűnt, így hétköznap is akad bőven vadvízi géplovas.
Megcsodáltuk, ahogy egy tizenéves forma kissrác bravúrozott, egy másik vízen repülő csodán egy kigyúrt komoly feszülős felszerelésben nyomta a gázt. A stégen is trendi csajok és fiúk lebzseltek – bulvársajtóba való életérzéssel.
A faluból sokat aztán sem láttunk, egy vihar hamar végett vetett kiruccanásunknak. Kifelé már zuhogó esőbe kerestük: merre lehet a körmendi út.
