Nemzedékek nőttek fel Rejtő Jenő könyvein, és nevették magukat betegre Fülig Jimmy, Csülök, Vanek úr és társaik kalandjain. Rejtőről azonban kevesen tudják, hogy a ponyvaregények világa mellett a színpadon is otthonosan mozgott, évekig tanulta a színészmesterséget; az emlékiratok szerint színésznek sem volt utolsó, bár nem is volt kiugró tehetség. Színészi pályáját viszont alaposan derékba törte, amikor az egyik előadáson - mint néma sebesülthordozó - leejtette a korszak legendás színművészét, Törzs Jenőt. Színpadi sikereit többé nem a színészi, hanem pennaforgatói tehetségével aratta: első, Gengszteridill című bohózatának fergeteges sikerű bemutatója után a budapesti kabarészínpadok közkedvelt szerzője lett. Rejtő (a legenda szerint) kedvenc kávéházában pár óra alatt megírt egy-egy jelenetet, így a bukástól rettegő színházigazgatók állandó megmentőjévé vált. Darabjai rendkívül keresettek és népszerűek lettek, valóságos hisztéria tört ki néha a színházak pénztárainál, ha valaki jegyet akart venni valamelyik előadására. Az író később alig győzte teljesíteni a színidirektorok megrendeléseit
Szokatlan munkamódszerek
Rejtő írói módszerei meglehetősen eltértek az átlagostól: legtöbb munkája nem egy csendes szobában, hanem zajos kávéházakban született. Fél életét a korszak legendás kávézóiban, a New Yorkban és az Indiában töltötte, ha pedig a pincér hozta a számlát, ő kitépett néhány oldalt jegyzetfüzetéből, és odaadta őket egy futárnak. Ezekre a papírokra írta előzőleg legújabb regényének részleteit, vagy készülő színdarabjait. A futár elrohant velük a kiadóhoz, vagy valamelyik színházigazgatóhoz, akik azonnal készpénzzel fizettek értük, így Rejtő is rendezni tudta tartozásait.
Nem szerette, ha munka közben zavarják
A legenda szerint egyszer egy Váci utcai panzióban vett ki szobát, hogy zavartalanul gépelhesse legújabb regényét. Jó szokása szerint éjjel is dolgozott, ám bekopogott hozzá a tulajdonos: hagyja abba a kopácsolást, mert a szomszédok nem tudnak aludni. Rejtő egy odavetett "Költöztesse ki őket"-tel elintézte a dolgot és gépelt tovább. A panzió tulajdonosan sopánkodni kezdett, hogy mégsem dobhatja ki a vendégeket a szobájukból, pláne, ha jól megfizetik. Rejtő, mivel nem szerette, ha munka közben zavarták, felajánlotta, hogy másnap kiveszi a mellette lévő két szobát is. Aztán folytatta a gépelést...
Az írói fantázia diadala: légiós regények bakaruha nélkül
A közhiedelemmel ellentétben soha nem öltötte magára a légiósok egyenruháját, sőt Afrikában is csak
néhány napig tudott csavarogni, majd elfogyott a pénze, és visszatoloncolták Európába. Azt vallotta, hogy a fantázia úgy kell az érvényesüléshez, mint az ételhez a só, ezért végigolvasta a korszak francia nyelvű légiós regényeit, földrajzi kiadványait, hogy aztán képzelete szárnyain suhanva alkossa meg hátborzongatóan hiteles, mégis erőteljesen egyedi hangvételű útleírásait. Kétségtelen, hogy sokat olvasott, korának egyik legműveltebb írója volt, regényalakjainak előszeretettel adta idehaza kevéssé ismert külföldi filozófusok, gondolkodók neveit.
Vidám élet - tragikus halál
Rejtő Jenőnek, a magyar szórakoztató irodalom legnagyobb alakjának bohém életét komor végkifejlet zárja: a második világháború alatt a nyilasok zaklatásainak állandó céltáblájává vált. Hiába játszották darabjait telt házak előtt, hiába a rekordszám eladott könyvek sokasága, az ország kedvencét ez sem mentette meg a pusztító őrülettől: zsidó származása miatt nem kerülhette el behívóját a munkaszolgálatra. Ide - a szemtanúk szerint - egy szál sárga felöltőben, félcipőben, minden csomag nélkül vonult be, mintha csak egy piknikre lett volna hivatalos. Könnyű hétvégi szórakozás helyett azonban a rabmunka és a gyűjtőtáborok kegyetlen világa fogadta. Rejtőt és sok ezer társát Oroszországban, a túlélés reménye nélkül, a biztos halál várta.
Hálátlan utókor
Alighanem Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval - talán még felül is múlja - de még a nevét sem említik különböző irodalomtörténeti munkákban. (A Magyar Irodalmi Lexikonon kívül szinte sehol sem szerepel az író.) Elgondolkodtató még az is, hogy amikor az olvasókat több mint hat évtizede szórakoztató Rejtőről egy rövid utcarészletet neveztek el a közelmúltban Budapesten, volt olyan parlamenti párt, melynek képviselői zajos nemtetszésüknek adtak hangot, hivatkozva a magát büszkén magyarnak valló író zsidó származására...
