A Szombathelyi Tavaszi Fesztivál nyitánya, az Art Caféban rendezett "folk-jamboree" kellemes meglepetéssel szolgált. A késő éjszakáig tartó kocsmazene, a hangszerrel a kezükben született népzenészek játéka örömmuzsika volt a javából. Felejthetetlen élmény. Az öregek megmutatták, milyen a zene, ha szívből szól. Igazi mulatós hangulatot varázsoltak az Art Caféba. Kötetlen légkörben, cigányzene szóra akár hajnalig is kedvünkre búfeledhettünk.
Requiem a cigányzenéért, és a régi időkért
Nagyapa nem volt képzett muzsikus, sem cigány, mégis bandázott. Gyerekként saját hegedűt fabrikált, húzta rendületlenül. Jött a háború, bevagonírozták, irány a keleti front. Nem lett hős, leugrott a vonatról és hazaszökött. Hamis papírokkal pesti zsidókat bújtatott, köztük volt egy képzett hegedűs, így míg mások hősi halált haltak, ő zenélni tanult. Jöttek az oroszok, a zsidók hazamentek. Hálából megajándékozták egy igazi hegedűvel, bőrtokkal, lószőrvonóval.
Nagyapa bandát verbuvált. Lakodalmak és bálok, szilvapálinka és noha-bor, tsz portaszolgálat és kocsmák közt ingázott. A nagymama néha vele bálozott, énekelt, nagyapa az ő hangjára hangolta hangszerét. Aztán megöregedtek. Nagyapa egyre csendesebb lett, fájhatott neki, ahogy kikopott. Elfelejtették, a "Húzd cigány" helyett az "Adj neki Lajcsi" jött. Nagymama a kórházban egy kék kockás spirálfüzetbe még lejegyezte a nótákat, azt a több százat, amit pontosan tudott. A kottát viszont ő sem ismerte. Ez maradt nekem: verssorok, hozzá az ezerszer leejtett, lehangolódott hangszer.
Requiem a prímások mosolyáért
Az idős hajlott hátú cigányember minden porcikája él, együtt vibrál, rituális táncot jár hegedűjével. Amíg húzza, ráncos arcán mindvégig ott a boldog mosoly. Az öreg zseniális, persze bandája, a Gömörből való alsókálosiak sem kutyák. Sokat élt, meggyűrt arcú romák, akik dacolva a szintetizátoros műmájerekkel még játsszák az ősi talpalávalót. Zenészcsaládok leszármazottai, mint az Erdélyből érkezett Szászcsávásiak is, akik a mulatós szakmából keresik meg a maguknak valót. Otthon szaxofonos, gitáros zenekarokba társulva játsszák a lakodalmast, de ha külföldön vendégszerepelhetnek, még összeáll a családi zenekar, leporolják a cimbalmot. Ilyenkor öröm-zenélnek. Tekintetükben nemcsak nagyapám csont sovány, dohánytól és alkoholtól megcserzett arcát, hanem Wenders Buena Vista-jának, és Kusturica Macskajaj-os zenészeinek lelkesedését is viszontlátom.
Mosolygunk mi is, népzene vagy cigányzene egyre megy, ahogy tudunk, együtt mulatunk. Tudjuk borozós, beszélgetős esténk ritka adomány, ilyen őskövületeket, muzsikusok-sámánokat ennyire testközelből ritkán élvezhetünk. A finálé, amikor a Moldvából érkezett csángók zenélésébe bekapcsolódtak a roma-zenészek is, a legjobb jam sessionok hangulatát idézte.
Köszönet érte, komolyan.
