Hiába a jól megírt forgatókönyv, ha egyszer lehetetlen megakadályozni, hogy kíváncsi szemek ne tapadjanak rá egy kiállítás műalkotásaira még a megnyitó előtt. Persze ha belegondolunk, nem tűnik ez annyira különlegesnek: nem kell ugyanis feltétlenül kereteket szabni egy tárlatnak, főleg akkor nem, ha a szóban forgó műremekek még csak köszönőviszonyban sincsenek a betokosodott konvenciókkal. Hiszen nem klasszikus értelemben vett művészetről van szó, hanem a sokoldalú vizualitásban feloldódott huszadik század egyik legcsodálatosabb találmányáról: a fotóművészetről. Bozi Tibornak pedig megadatott az esély, hogy olyan emberek kontúrjait szivárogtassa át blendéjén, akik a popiparban jelentős változásokat hoztak egyéniségükkel és zenéjükkel.
Mielőtt azonban rátérnék arra, kikről is van szó, dióhéjban én is átnyújtanék egy pillanatképet a tisztelt Olvasónak arról, hogyan is zajlott le maga a ceremónia - mert azért ez sem egy elhanyagolandó körülmény. Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója, miután egy rövid monológgal gyorsan gúzsba kötötte a jelenlévők figyelmét, Prieger Zsoltnak adta át a mikrofont, aki örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a megjelent látogatók többségének valószínűleg nem kell bemutatni a fotóművész áldozatait. Sőt, szerinte a szombathelyi tehetségek - legyenek azok költők, zenészek, tudósok, vagy éppen fényképészek - előretörésének azért is nagy a jelentősége, mert így talán "lekerülhetünk a lesajnálható, halott és unalmas városok listájáról, ahol nem történik semmi, persze azon kívül, hogy néha a bulvárlapok megírják, ha valaki a piacon veszi a nyelvvizsgáját". Mindeközben az alsó szinten már folytak az előkészületek a későbbi finom bulira vonatkozóan, odafenn pedig megteltek a borospoharak, és mindenki átadhatta magát a szemet gyönyörködtető látványnak.
Ez a látvány pedig valóban nem volt egyszerű. Részleteiben is teljes, illetve teljességében is lenyűgöző fotók vették birtokba a fehér falakat, a nagy zenei egyéniségek valósággal vibráltak a képeken. Ami talán a legszembetűnőbb volt, az az, hogy a művész minden sztárból azt hozta ki, ami meghúzódik mögötte: finom fényekkel és élő színekkel variálva szinte láthatóvá tette a karizmájukat, így aki esetleg nem hallotta volna az ominózus zenészeket, még az is messzemenő következtetéseket vonhat le belőlük, a popsztárok egyéniségét illetően.
Itt van például Aphex Twin, aki egy örökké kísérletező, elmeháborodott figurája az elektronikus zenének: zajból és zörejekből épít kompozíciókat (szakírók a techno Mozartjának is nevezik), és fűződik hozzá egy homályos történet, miszerint a "twin" elnevezés a nevében egy, a születésekor elhalálozott ikertestvérére utal. Bozi Tibor pedig úgy ragadta meg ezt a mozzanatot a felvételén, hogy egy vörös ködbe burkolózott árnyékként ábrázolta a misztikus, talán soha nem is létezett testvért.
A hülye szokásairól és antialkoholista-vegetáriánus életmódjáról ismert Moby is feltűnik, amint kopasz fején fájdalmas-narancsszínű fény világít meg egy hátborzongató pókot. A rockot és rappet sajátos amerikai színezetben feltüntető botrányhős, az antiszociális Kid Rock egyik kezével egyezményes jelet mutatva, másikkal pedig nemi szervét ropogtatva fejezi ki az albumain uralkodó gőgös mentalitást.
Az amerikai sztárokon túl itt van az ordítóan depresszív, érfelvágós hangzásáról ismert bristoli zenész Tricky, akinek szintén sikerült elkapni a lelkivilágát: fekete-fehér képen lehunyt szemek, melyeket idegesen kuszálódó fehér csíkok fonnak körbe. A fekete zene, elsősorban a hip hop képviselőiről készült a legtöbb remekmű: Method Man, Snoop Doggy Dogg, vagy éppen a De La Soul tagjai egyaránt visszaköszönnek ránk, naiv földi halandókra.
A sort pedig a végtelenségig - pontosabban, hogy ne csak puffogtassuk itten a közhelyeket: a fényképek számáig - lehetne folytatni, de nem érdemes. A szubjektív benyomásokat, esztétikai elemzéseket ezúttal rábízzuk a tárlat látogatóira, de érdemes sietni a vizuális élvezkedéssel, mert a tárlat csupán egy hónapig, június 30-ig lesz megtekinthető a szombathelyi Képtárban.
A STUSSY N 4 feliratú pólóban a fotós, Bozi Tibor látható
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
