Aki hellyel-közzel végigszemlézte az elmúlt félév programját, tudja: Szombathelyen, bár még nem jött el a Kánaán, az átlagot meghaladó színvonalú darabok futottak. Siránkozni tehát nincs okunk, hiszen a saját társulat semmire sem garancia, főként, ha a vidéki színházak átlagos repertoárjára és színvonalára gondolunk. Akkor jövünk rá, még szerencsések is vagyunk - hiszen mikor adatik meg a fővárostól távol élő polgárnak, hogy egy évadban négy-öt élvonalbeli társulatot, jó színvonalú előadásokat láthat, jól csengő nevekkel? Aki részese lehetett a szezon zárásaként futott Nestroy darabnak, könnyes szemmel könyvelhette el: egy zseniálisan bugyuta zenés darab, Eörsi István poénokkal megtűzdelt fordításában, olyan színészek tolmácsolásában, mint Csákányi Eszter vagy Fullajtár Andrea, bármely, színházzal rendelkező városban is extra élmény lenne. (Katona József Színház, A Talizmán)
Igaz, a bőség zavarával az idén nem küszködtünk, legalábbis az MMIK-ban futó Márkus Emília és a Weöres Sándor nevét viselő előadássorozatokban. A bérletek között tematikai különbség nem volt, leginkább az időpontokban tértek el egymástól, ráadásul az öt-öt darabból három előadás mindkét sorozatban szerepelt. Utólag beláthatjuk, mind a Radnóti Színház: Rokonok, mind a Merlin Színház: Balek, valamint a Katona József Színház: Játék a kastélyban című előadása megélt kétszer, sőt egytől-egyig telt házakkal futottak, tehát érdemes volt többször is bemutatni őket. (Az ok is egyértelmű: így, ha legalább kétszer játsszák, olcsóbban lehet a hozzájutni a darabhoz.)
Azt, hogy a hét előadásból kettő Jordán Tamás és ugyanennyi Máté Gábor rendezést láthattunk, hogy két Molnár Ferenc darab jutott le hozzánk, így utólag cseppet sem bánhatjuk, ez most ilyen évad volt. Valóban örülhetünk ennek, hiszen például köztudott, hogy a Katona József Színház ritkán hajlandó tájolni, leginkább csak külföldön vendégszerepelnek. Ellenben nálunk, Szombathelyen négyszer fordultak meg. A bérletek összeállítása egyébként nem könnyű feladat, hiszen igazi színházterem nélkül számos darab kizárólag műszaki okok miatt nem mutatható be nálunk. Ráadásul idén az új Nemzeti Színház repertoárja több színház életébe is bezavart. Egyebek között ilyen okok miatt maradt el a Weöres Sándor bérlet második előadása, Kárpáti Péter Díszelőadása.
A "Szombathelyi Színházi Esték", mint kulturális egység az 1999-es ősz-téli évadra született meg. A város akkoriban bontotta fel a Veszprémi Petőfi Színházzal kötött szerződését, és új, saját színház terveit szövögette. A koncepció lényege a központosítás volt, egy kézbe összefogni a különböző intézményekben, ad-hoc módon létrejövő előadásokat. A koordinálás hamar megvalósult, a program összeállításáért Benke Éva tanárnőt tették meg felelőssé, majd két éven át ő szervezte a bérletsorozatokat. Az eredmény nem maradt el, színvonalas előadások sora jött Szombathelyre. Az első szezon a bőség kosara volt, öt bérletsorozatot, benne közel harminc (!) előadást kínált. A célra a város fél évre 9,5 millió forintot áldozott. A darabokat akkoriban közel háromezer-ötszázan nézték meg.
A városi bérletek száma aztán szépen megfogyatkozott, a pénz pedig reálértékben egyre kevesebb lett. Egyedül egy nem változott, egyre kevesebb előadás-szám mellett, a színvonalból nem engedtek. Az önkormányzat a város színházi előadásait a 2001/2002 évadban 17, 3 millió forinttal - az 1999-hez juttatáshoz képest közel kétmillióval kevesebbel - támogatta. (Ebből a Művelődési és Sportház előadás-sorozata 4.4 milliót, a Művészetek Háza két bérlete összesen 12 milliót kapott.) A tavaszi évadot a Művészetek Háza tehát alig több mint hatmillióból hozta ki. Mindkét bérlet sikeres volt, a Márkus Emília látogatóinak száma a férőhelyeket tekintve több mint száz százalék, volt olyan előadás, amelyre 458-an (az MMIK 398 férőhelyes) váltottak jegyet. A Weöres Sándorra már kevesebb volt az érdeklődő, itt a legmagasabb nézőszám 308, a legalacsonyabb 270 volt. Összesen egyébként majd hatszázan váltottak bérletet, a jegybevétel a félévben 2, 6 millió forint volt.
Az ősszel, hasonló előadásszámban újra jelentkeznek majd a Színházi Esték bérletsorozatai. A bemutatandó darabokról keveset tudni, még minden bizonytalan, (szóba jött a Radnóti, a Bárka, a Katona, a zalaegerszegi, a megújult tatabányai, a Madách Kamara, a Thália, és a Merlin egy-egy előadása), egyben azonban talán mégis biztosak lehetünk: a színvonal megmarad.
