Európai - köztük magyar - adaptációk sorát követően az amerikai filmipar is rámozdult Friedrich Dürrenmatt Az ígéret című novellájára. Ha nem fuldokolnánk tömött libák módjára a fejünkbe tuszkolt közhelyektől, akár a nyár meglepetésének is nevezhetnénk az itthon Az ígéret megszállottja címen futó hollywoodi remeklést.
A svájci író által a bűnügyi regény rekviemjének szánt mű rendezőjének, Sean Pennek szerencsére esze ágában sem volt lekerekíteni, s ezzel a gyilkossági csoportok feltétlen sikerein szocializálódott popcornzabálók számára fogyaszthatóvá tenni a történetet. Ha elköveti valaki azt az ostobaságot, hogy 30 fok körüli külső hőmérséklet esetén a Savaria mozi fülledt nézőterén keres enyhülést, 124 perc elteltével verejtékben úszva, kicsit talán büdösebben, de egy valódi művészi élménnyel gazdagodva hagyhatja el az épületet.
Nehéz megrázóbb tettet találni az emberi cselekedetek között, mint a gyermekgyilkosság. Ezúttal egy kilenc év körüli kislány az áldozat. A helyszínről menekülő fogyatékos indiánt könnyű rávenni a beismerő vallomásra. A siker gyors és meggyőző, amit csak erősít a gyanúsított öngyilkossága. Az éppen nyugdíjba vonuló nyomozónak azonban szemet szúr néhány hasonló, környékbeli eset, ráadásul az anya rákényszeríti: esküdjék meg az áldozat által készített keresztre, hogy megtalálja a gyilkost. A kollégák persze igyekeznek lerázni az öreget s lezárni az ügyet. A történet egészen idáig semmi eredeti ötlettel nem szolgál, mondhatni csupa hollywoodi klisét sorakoztat fel, 10-15 perc alatt.
Innentől aztán elkezdődik a nyomozót alakító Jack Nicholson jutalomjátéka. Sean Penn rendezését az teszi megrendítővé, hogy magára hagyja Nicholsont s engedi, hogy Dürrenmatt legyőzze őt. A főszerepekre predestinált színész ugyanis szinte mindig győztesként kerül ki a filmjeivel vívott küzdelemből. Képes akár mellékszereplőként is abszolút középponttá válni. Az ígéret megszállottjában azzal múlja fölül minden eddigi alakítását, hogy kudarcot vall. Ahogy a nyomozót maga alá gyűri saját ígérete s válik vállalása megszállottjává, úgy gyűri maga alá Dürrenmatt Nicholsont s talán először fordul elő vele, hogy egy film, amelyben megjelenik, nem róla szól.
A nyomozó veresége - nem sikerül törvény elé állítania a tettest - az ő veresége is, és ez így, és csakis így hiteles. Úgy, hogy a mindenen úrrá lenni képes hős helyébe a sors játéka, az esendő ember lép.
A filmet július 3-ig játssza a Savaria Mozi.
