Régészek, csontvázak, és más finomságok...

Sárvár mellett a 84-es főút épülő elkerülő szakaszán három kutató végzett régészeti feltárásokat több helyszínen.
Az egyik archeológussal, Farkas Csillával munka közben beszélgettünk. Az ásatás módszereiről faggattuk.

A vakond feltúrja - ha szerencsénk van, találunk valamit
Az ásatást egy úgynevezett terepbejárás előzi meg. Ekkor mérik fel a szakemberek, apró jelekből, hogy körülbelül mit fognak találni a területen. Ahhoz, hogy megtalálják ezeket, nem árt, ha a földet előzőleg már felszántották, tudjuk meg. Az eke ugyanis kiforgatja a földből a kisebb cserepeket, így csak össze kell szedni őket. Ha nincs szántás, az bizony pech.
-Az egyetlen használható dolog ilyenkor a vakondtúrás. -mondja Csilla.
- Beletúrtok? - kérdezem.
- Nem. A vakond, maga túrja ki nekünk a cserepeket. Felhozza, ami van, ha szerencsések vagyunk, találunk valamit.

Két csontváz, egy férfi és egy nő
- Tulajdonképpen mit találtatok?
- Azon a területen, ahol most vagyunk, több kultúra kerámia-anyagára bukkantunk. Elsősorban késő-bronzkori és avar-kori anyag került elő a terepbejárás során.
Két emberke is előkerült - mondja. Az egyikük nő, egy bronzkori sírban találták kőeszközökkel együtt. A másik egy fiatal avar férfi, őt a házában találták meg. Valószínűleg amikor a ház elpusztult, a férfit gyorsan el kellett temetni, így került a hulla a házba.

<Bronztőr és arany félholdbr> A másik két régészt, a múzeumban sikerült utolérnünk. Kiss Péter, ahogy ő maga is megállapította, nem sok érdekes dologra lelt, de ez nem az ő hibája. Egyszerűen olyan területen ásott, ahol régebben sok áradás volt, és ezek sajnos elmosták a leleteket. Olyannyira, hogy sem házat, sem sírt, sem más úgynevezett objektumot nem talált. Kevés kivételtől eltekintve látványos dologra nem bukkant, főleg törmelékre.
- Amik tényleg értékesek voltak, azok a bronztárgyak. Köztük találtunk egy nagyon szép bronz tőrt, illetve több bronz tűt. Ja, és ezen kívül még egy hold formájú aranytárgyat is.
-Én a harmadik ásatást vezettem, szintén az elkerülő szakasz nyomvonalán. - szólal meg Pap Ildikó, a harmadik régész, aki középkori, római és főként kelta maradványokra akadt.
- Ezek közül is az utóbbiak a legjelentősebbek. - állítja. - Egyrészt, mert ebből volt a legtöbb, másrészt, mert valószínűleg egy egész falut sikerült megfognunk. Ekkora eredményre Vas megyében csak egy helyen volt példa ezen kívül. Közép-Európában is viszonylag ritka dolog az egészben megmaradt kelta falu - mondja - Óriási szerencsénk volt!

A kelták a "tisztaság bajnokai"
Kik is voltak ezek a kelták, akikről oly elragadtatással beszél a szakember? Nos ez a falu Krisztus előtt a második századból származik. Lakói nagy állattenyésztők voltak, főleg tehenet tartottak. Nem voltak túlzottan harciasak, habár fegyvereik elég fejlettek. A faluban talált rengeteg szarvasagancs azt bizonyítja, hogy ez a nép különös előszeretettel vadászott vadon élő szarvasra.

A kelták ebben az időben faházakban éltek
A kunyhók teteje a földön támaszkodott. Az állatokat nem a házakban, hanem külön ólban tartották. Ja, és van a keltáknak egy egészen nagy érdemük. Feltaláltak valami igazán maradandót, amit ma is mindenki használ, az ős tisztítóeszközt, a szappant. Ki hitte volna?

Minden régész álma egy nagy szemetesgödör
Az archeológusok, eredményeik bemutatása mellett bevezettek minket néhány érdekfeszítő szakmai titokba is.
Elárulták nekünk, találhatnak bármit, nincs még egy olyan értékes objektum, mint egy szemetesgödör, vagy egy jó mély kút. A szemetesgödörbe ugyanis egy csomó mindent bedobáltak. Egész edényeket, csontokat, használati tárgyakat és ételmaradékot, amelyekből egy sor különös információhoz juthat a régész az adott kor emberéről.
És hogy miért jó egy kút? Mert ami egyszer belepotyog, az ott is marad. Kútban találtak már fejetlen hullától kezdve a fegyvereken át mindent, mi szem-szájnak ingere...