Minden fesztiválon van egy hely, ami ugyan nem a fesztivál területén van, mégis tömött sorokban vonulak oda a karszalagosok. A Pannónia Fesztiválon ez csak a szomszédos benzinkút, ahol van egy konektor és egy tükör, ami azért valljuk be, még a nagy fesztiválozás közben is jól jön. Balaton Soundon se mennek nagyon messze az emberek, a fesztivál területéről kiérve, 200 méter séta után van egy kisbolt, aminek zsemle és sörkészletét alaposan kifosztja az a pár nap. Volton külön busz van rá, hogy ez embereket kivigye a Tescoba, ugyanis elég messze esik a kempingtől.
Az áruház melletti füves terület teljesen alkalmas labdázni, heverni, májkrémeszsömlét enni és vodkalikőrös abszintot inni. A Tesco melletti kis pláza hamburgerezőjében pedig minden igazi fesztiválarc megfordult már. Az itt vett hambira áll egy „örökös akció”: ha valaki egyedül meg tud belőle enni egy egészet, egy órán belül, akkor annak elengedik az árát (3000Ft). Hozzá kell tennem, hogy nem a hamburger íze fogja a próbálkozókat meggátolni ebben, mert az isteni.
Kövesd a zsemlészsákokat!
Ha nem tudnánk hol töltik a szigetelők a lusta délelőttöt és a kora délutánt, csak meg kell állnunk a bejárat előtt, az első jegypénztáraknál, és figyelni merről jönnek az emberek hatalmas zsák zsemlékkel és ásványvízekkel. Mint a madárvonulás (nyáron északra, télen délre), olyan a fesztiválozóké is, reggel ki az Auchanba, aztán még az első jó koncert kezdete előtt vissza. A külföldiek - akik szerintem valamiért nagyon viccesnek találják a magyar árakat - fejfújható gumimatraccal, összecsukható kempingszékkel, ötliteres Jana ásványvízzel, vízipisztolyokkal és buborékfújó gépekkel felszerelkezve jönnek ki a boltból.
A magyaroknál az akciós lekvárosfánk a sláger: 200 forint 4 darab. Az áruház is tisztában van speciális helyzetével: dupla adag van a raktáron mindenből, amire egy szigetelőnek szüksége lehet: gumicsizma, olcsó ásványvíz, kilós májkrém. Még speciális sörakcióval is kedveskedtek.
A biztonsági őrök is kedvesek
Az áruházat körbeölelő fás-füves részt teljesen belepik az emberek. Van aki itt alszik, többnyire csak falatoznak, beszélgetnek, próbálják magukba tölteni az alkoholt, hogy aztán úgy csempésszék be a fesztivál területére. Az úton visszafelé hostesslányok osztogatnak matricákat. Sátorra ragasztható ablakok, aminek segítségével a sátor mellett elhaladó láthatja, hogy benn hálózsák és utazótáska helyett egy retro stílusban belerendezett tágas nappali van. Aztán vigyázzunk az auchanos zacskóinkkal, mert a bejáratnál tutira átkutatják őket.
Mellesleg a szigeten még a biztonsági őrök is jó fejek. Egyes fesztiválokon képesen már megérkezéskor az egész bőröndünket kipakoltatni, a fehérneműk között kurkászni, kigurítani a hálózsákot és egyéb kellemetlenségeket tenni, aztán csomagolhatjuk vissza azokat a cuccokat, amik már otthon is csak fél óra gyömöszköléssel fértek bele a táskába.
A reggae, ami összehoz
Tegnap tartották a reggae-ünnepet, ami tavaly is nulladik napos program volt. A Ladánybene 27 indította a koncertsorozatot: a színes rongyokba öltözött raszták papucsukat ledobva táncoltak a homokban. Nagyon hangulatos egyébként, hogy felszórták a nagyszínpad előtti részt teljes egészében homokkal. A délutáni dögmelegben leülni rá és csak hallgatni a zenét teljesen olyan, mintha tengerparton lenne az ember. A nagyszínpadi koncertek fénypontja a The Wailers volt: Bob Marley zenekara nagyon jó hangulatot csinált, ami teljesen összehozta a külföldieket és a magyarokat. Mindenki együtt táncolt, és énekelte: „Every little thing, is gonna be all right!”
Volt már, hogy meg is verted?
A Cseh Tamás emlékkoncerten csak magyarok voltak, főleg az idősebb korosztály, bár azt kell hogy mondjam, a koncert igazán kedvet teremtett a fiatalabbaknak is egy kis Cseh Tamáshoz. Az ötórás koncerten az előadók egy feldolgozást és két saját számot játszottak, persze volt, aki inkább öt átirat mellett döntött. Az átszerelés alatt a frontembereket interjúvolták meg Cseh Tamáshoz fűződő emlékeikről, a dalválasztás nehézségeiről, a feldolgozások készítésének fortéjairól.
A kedvenc történetem az volt, amit a Balaton énekese mesélt: ő jóban volt Tamással, aki egy házibulin elmesélte, hogy koncertek után annyira fel van pörögve, hogy muszáj beszélnie valakihez, mindegy hogy kihez, de egyszerűen muszáj, mire az egyik barátjuk megkérdezte, hogy volt-e már olyan, hogy az illetőt megverte. A válasz igen volt, a témát pedig inkább ejtették.
Koncertajánló mára
A koncertnek most is 11-kor véget vetettek, úgyhogy tegnap is örülhettek azok, akik az utolsó villamos elérésében reménykedtek. Ma már úgysem lesz ilyen alvásbarát a program: a délutáni pihit a The Grenma (magyar skate-punk egy óvodáshangú énekessel, nagyon jó!) koncertje szakítja félbe háromkor, ami után nem lesz nyugtunk. Muszáj lesz a nagyszínpadnál egy pillantást vetnünk a Ska-P-re és belehallgatni a The Hives-ba, még ha utána inkább a Road és az Alvin koncertjeire megyünk is pogózni, egészen hajnali háromig.
