Alig érkeztem meg, öt percen belül már le is lettem lejmolva egy elsőszigetezőnek tűnő lány által, majd alig öt perc múlva levízifegyverezve egy reklámnak beöltözött lány által, pedig nem kértem. A Szigeten nem lehet kikerülni a történéseket, hiszen az a lényeg, hogy azok történnek. Nem lehet nem részesedni belőlük. A legjobban azok járnak, akik hagyják a dolgokat a maguk folyásában, de még rá is segítenek, például szóba elegyednek bárkivel, aki útjukba akad, külünösen, mert ismerkedni nem bűn, sőt, gyógyítja a lelket. Ahogy egy buszon mondjuk nem veregetünk hátba ismeretleneket, úgy a Szigeten ez egy elfogadott népszokás, ezen sorok írója például kishíján azért csúszott le egy koncertről, mert észak-francia fiatalokat faggatott arról, miért a Sziget, miért nem a Glastonbury - egyébként azért, mert elképesztően olcsó nekik, hiszen Párizsban 5-6 eurót csengetnek ki egy sörért.
Szerencsére az öltözködési és öndekorációs kedv sem hagyott alább az elmúlt évekhez képest, már meg sem lepődünk a gyíkembereken, medvejelmezeken, az egy szál töktakarókon, és akkor még Rogerről, a mindig ugyanabban a pólóban feszítő és karszalagok tömkelegét magán hordó, legkeményebb fesztiválfreakről nem is szóltunk - őt megörökítettük néhány éve ugyanúgy, mint ahogy a Kispál búcsú alatt is, és természetesen számtalan fotógaléria visszatérő tereptárgya.
Izzó szemgolyók, öngyulladás
És ha már visszatérők (meg fantasztikus átkötések), akkor a Hives-ről kell mindenekelőtt szólnunk. A szerda az ő napjuk volt, bár meg kell vallanunk, nincs nehéz dolguk, hiszen pont azt a jóféle beleszarós garázsrockot játsszák, és pont olyan visszafogott bestiákként, amivel simán megszorongathatták volna a Stonest, ha néhány évtizeddel ezelőtt egymás után állnak színpadra. A szilaj svédek arculatuknak megfelelően a zenekarnév óriási betűi előtt fekete-fehérbe öltözve láttak hozzá az egészséges zúzáshoz, "Howlin" Pelle Almqvist pedig az elvárásoknak megfelelően lendült formába: voltak nagy ugrások, felállított kontrolládára felállás, meg persze azok a mindent vivő őrülettől izzó szemgolyók. "Mindjárt felgyulladok, ti meg itt csendben vagytok!" - pirkantott rá a közönségre, bár annyira nem volt igaza, a vadulás ilyen-olyan formában rátapadt mindenkire a nagyszínpad vonzáskörzetében.
Az olyan evidánciákon túl, hogy a Hivest képtelenség látókörön kívül helyezni, ha fellépnek a közelünkben, észleltünk azért olyan tényezőket is a Szigeten, amitől kicsit tenyérbe temettük az arcunkat - a bürokratikus túlbonyolítás idén például a nagyszínpad melletti VIPben ölt testet, ahol csak Sziget-kártyával lehet fizetni, amire előbb fel kell tölteni pénzt, meg SMS-sel aktiválni, valakik nyilván nagyon jól jártak ezzel. Zsörtölődés szintjén még megemlítendő az egyik fontos elektronikus zenei helyszín, a Medúza dj pultja, ahol elvileg jó lenne látni a DJ-ket, ehelyett egy plexitábla takarja őket. Lehet, hogy nem 2010-ben kéne próbálkozni az arctalan techno filozófiájának visszaültetésével.
És akkor ennyit a rosszról, a szerda éjjel legjobbja, Peaches úgyis hátravan még: a piszkos-pornós elektroclash torontói nagyasszonya taglózó performanszt mutatott be az A38-Wan2 színpadon, először mocsári szörnynek öltözve, aztán kerekesszéken gurulva be, amit egy cicikkel és (mű?)dildóval egyaránt rendelkező, meztelen androgün tologatott. Hatékony műsor volt, amihez képest a metálsátorból kiszűrődő zajok altatódalnak tűntek. További élményeink folytatása és méltatása holnap következik.
