A ruhák közül néhányat és a róluk készült fényképet már korábban bemutattak a Design hét keretében a Krea Iskolában. Tetszettek, bátran felvállalták, hogy tesznek rá, ki fog fizetni értük, viselni őket meg aztán pláne. A szuperfuturisztikus csúcsos kék férfifejdíszt én sem venném meg apunak karácsonyra, a kicsit etno, szürke-zöld egyberuhába viszont szívesen belebújnék. Vajon hülyének nézének benne egy koktélpartin vagy szuperdizájnosnak?
Izgatottan vártam tehát vasárnap, hogy elkezdődjön a Millenáris B épületében a Kreások ruháinak felvonulása. Aztán minden olyan gyorsan történt, a képek, a fények, a jelmezszerű kreációk és a rémesen vékony modellek. Elcsodálkoztam, hogy az egész divatbemutató mindössze 10 perc volt. Nem adtak sok időt rá, hogy elmélkedjünk egy egy ruha után...
Mit mondtam, ruha? Összegyűrt nejlonzacskónak nézném az egyiket, ha nem lenne rajta a lányon. A másikba szegek vannak applikálva, és kis anyacsavarok.
És a kedvencem: rózsaszín lufigumi. Varga Zsófi terve azok közé tartozott, amiket már láttam korábban fényképen, de már akkor is nagyon megdolgoztatta vele az agyam, sehogysem tudtam elképzelni, hogy hogy néz ki ez a ruha élőben. Egyberészes volt, mindenhol feszült, és miközben elállt, mint egy széttpukkanó rágógumi és egy béka lábán feszülő hártya elasztikus pink ötvözete. Szemtől-szembe látva, továbbra sem értettem: hogy marad egyben ez a dolog?
Hogy megoldjam a talányt meg kellett keresnem a tervezőt, Zsófit, aki a modellek öltözőjéből bukkant elő fekete, strasszos ruhácskában és mosolyogva mesélni kezdett. „ – A ruhát két darabból szabtam ki, oldalt varratam össze, hogy minél kevésbé látszódjon az illesztés. Az inspiráció a táncosok mozgása volt, összekötöttem a vonalakat, ahogy mozognak és így kaptam meg a formát.”
Elkezdett más is érdekelni. Ki venné fel ezt a ruhát? És mit szólnak a modellek, hogy egy ilyen furcsa darabban kell masírozniuk a kifutón? Van jövője egy ilyen gumirucinak?
„ – A modellektől, csupa pozitív visszajelzést kaptam, tetszett nekik, és mindenki egybehangzó véleménye szerint nagyon kényelmes. Az elasztikus anyag miatt, ami minden irányba nyúlik. Én is felvettem otthon a ruhát, és szerintem egész jól állt. Nyilván ez a a darab nem kifejezetten utcára való, inkább fellépőruhának, színpadra tudom elképzelni. Persze néhány változtatással ez is megoldaható: egy barátnőm megkért, hogy varrjam meg neki cicanadrág formájában. Egy merészebb lány persze így is horhatja: csak vegyen alá egy áttetsző bodyt.”
Aki pedig ezek után szeretne elmélyedni a magyar kortárs divattervezők ruháiba, kattintson a képekre a galériáért!