Aki nem lépett idejében, az már lecsúszott az őszi évad bérleteiről. Igaz, ha most útnak indul, egy-két előadást még elcsíphet, és néhány pótelőadásra is válthat jegyet. Egyes darabokat ugyanis a nagy érdeklődésre való tekintettel a késő esti órákban megismételnek. A szombathelyi színházi esték várhatóan október közepétől december közepéig tartanak, a szezon összesen tizenegy különböző előadást kínál. Pontos időpontok még nincsenek, ami biztos: a bérletekben szereplő darabok és a vendégként érkező szereplők névsora.
Újítás kamaraszínházi estékkel
A megszokottól eltérően idén a Szombathelyi Színházi Esték bérletsorozatai két, különböző tematikával felépített előadássorozattal jelentkeznek. Míg a Márkus Emília bérletben kizárólag nagyszínházi produkciókat, addig a Weöres Sándor-ban kamaradarabokat élvezhetünk. A váltás az eladások helyszínére is vonatkozik, a nagyszínházi produkciókat továbbra is az MMIK színháztermében, a kamara-játékokat viszont az MSH leszűkített színpadán láthatjuk majd. Az öt előadásból álló teljes árú nagyszínházi bérletet (bár már mind elkeltek) 4.400 forintért, a kamara bérletet, mivel az hat produkciót tartalmaz, 5500 forintért árusították. Egy-egy, a helyszínen megváltott jegy, vagy a pótelőadások ára várhatóan idén is 1200 forint lesz.
Márkus Emília és nagyszínházi repertoár
A nagyszínházi kínálatban négy vidéki vendégjáték, valamint a Merlin társulatának Kőszegen is bemutatott nyári szabadtéri produkciója, a Lüzisztráté szerepel. A repertoárban egy-két klasszikus is akad, például a zalaegerszegi társulat bemutatója, Bereményi Géza rendezésében a Lear Király. Maga a bérletsorozat egy Moliére átirattal, a Don Juan vagy a kőszobor vacsorája című darabbal indul. (A kecskeméti előadásban Kaszás Attila és Epres Attila is játszik.) A sorozatban helyet kapott egy zenés játék is, a háború végnapjaiban játszódó Hubay Miklós darab: az Egy szerelem három éjszakája. A Miskolci Nemzeti Színház egy eredetileg tévéjátéknak szánt drámával, az angolszász igazságszolgáltatás ellentmondásairól szóló, Tizenkét dühös ember-rel jelentkezik.
Gálffi László és Jordán Tamás a Kamarában
A mintegy száz férőhelyesre tervezett, hat előadásból álló kamara előadássorozatot a Thália Színház egyszemélyes darabja, az Edmunt Kean nyitja. A játék egyetlen szereplője Gálffi László lesz, a darabot Mácsai Pál rendezte.
A sort a Krétakör Alapítvány bemutatója, a Leonce és Léna követi. George Büchner meseszerű darabja könnyed hangvétele ellenére a létezés alapvető kérdéseivel foglalkozik.
Sulz Sándor Utazás Borneóba című műve egy idősödő férfi hiábavaló szerelméről szól. A Merlin vendégjátékában Jordán Tamás, Egri Márta és Koleszár Bazil Péter szerepel.
Gézagyerek és a Bűn és bűnhődés
Izgalmasnak ígérkezik a Budapesti Kamaraszínház Bűn és bűnhődése is, a darabot a filmrendezőként ismert Sopsits Árpád (Torzók) rendezte. Egy börtöncella lakói, többségében gyilkosok azt a feladatot kapják, hogy játsszák el Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődését". Ha képesek megtanulni a szerepet, kilencük közül kettő néhány napra hazatérhet. Az elítéltek mindenre készek a szabadulásukért...
A sorozatot Háj János darabja, A Gézagyerek, valamint a tatabányaiak Nick Carter című előadása zárja. Az utolsó darab forrása egy száz évvel ezelőtti vadromantikus krimi, amelynek főhőse az amerikai detektívkirály, Nick Carter. A darab egy ódivatú, zsúfolt szobában, két kiskamasz és egy lány között (Széles László, Magyar Attila, Tóth Ildikó) játszódik.
Talán, ha a város több pénzt áldozna nem létező színházára...
A városi bérletek előadásait idén is a Művészetek Háza koordinálja. Bár az előadások ára (amihez a színészek játékán, a díszletek és jelmezek szállításán túl még terembérlet is tartozik) tavaly óta nőtt, az őszi évadot közel ugyanannyi pénzből kellett összeállítaniuk, mint a tavaszit. Így nem véletlen, hogy többnyire már csak vidéki produkciókra futotta, és a nagy budapesti színházak (Katona vagy a Radnóti) elmaradoztak. Az adatok magukért beszélnek, a Szombathelyi Színházi Esték 1999-ben még öt bérletsorozatot, benne közel harminc (!) előadást kínált. A célra akkor a város fél évre 9,5 millió forintot, most körülbelül hatmilliót áldozott.
Persze az is tény, hogy a városi bérletek veszteségesek, hiszen a jegybevételek a tényleges kiadások töredékét sem fedezik. (Ahhoz, hogy egy előadás nálunk nyereséges legyen, körülbelül hatszoros jegyárat kellene elkérni. Ez pedig képtelenség.)
Azonban elgondolkodtató, hogy a két bérletsorozat előadásait, pótjegyekkel együtt is mindössze ezer-ezerötszáz ember élvezheti. Tehát Szombathelyen továbbra is tízezrek maradnak, nőnek fel színház nélkül...