dejódejódejó...

Bevallom őszintén, belógtam, nem vettem jegyet, pedig én támogatni akartam a Mozit (hisz az egész erről is szólt), de sok más társammal egyetemben nem jutott már jegy! Mi adna pozitívabb sugallatot egy ilyen este előtt a fellépőknek, ha nem ez? Látszott is a kis izgatott arcukon, onnan belülről nagyon jött ki az a mosoly, hogy hmm, ebből tényleg valami nagyon jó lesz.

Mert az nagyon jó, hogy VAN egy csoport ezen az álmos (vagy csak annak tűnő?) megyeszékhelyen (sose tudom a lakhelyemről, hogy kisváros-e vagy nagyváros, esetleg közepes...?) amely már kezdi sejteni, hogy mit AKAR és nem csak önmagukért, a közösségi érzésért járnak össze hétfőnként és szerveznek előadásokat, hanem értünk, a közönségért is TESZNEK.

Szóval most részese lehettem ennek a tevésnek, ott voltam tapsoltam és örültem nekik, és próbáltam megérteni, amit mondani akarnak. Leképezték nekem a világot, azt a szűket, amelyben itt élünk, kicsit megnyomogatták, néhol kifordították, ha szakadozott összevarrták humorcérnával, leöntötték vízzel, de legfőképp egy csomó szeretetet raktak beléje (magukból ki) és a végén odanyomták a "kezembe".

Nézegettem, próbáltam elemezni (pedig nem vagyok analitikus alkat, de olykor muszáj). Láttam én benne az agresszív táncú Piroskát, a szinkronizált némajátékot, amely igazán szembesített a felesleges szájjártatással. Láttam, hogy csak dróton rángatott bábuk vagyunk valahol és a fergeteges kerti partit (az épp akkor pár km-rel arrébb fellépő Emil Rulez dalával) ahol az énekes beleélése elhitette, hogy szép és jó minden és mosolyogjunk. Láttam én a feliratozott részegfilmet, a leöntött machót és hát láttam a félelmet is aki zoknikkal érkezik és csak a (szigorúan hagyományos) férfi alsónadrágtól tart és az idő szétverését (én mindig tudtam, hogy csak a gond van ezzel az idővel...) és a közös "pukkantást" az összefont karral a végén, hogy nesztek, akkor ezt most odatettük.

Aztán hiába, az egész úgy ahogy volt összegyűrve, kifordítva, megvarrva és leöntve, úgy volt jó és biztos adott is nekem (neked) valamit, talán szórakozást, talán elgondolkodást, talán várakozást a következőre, talán érdeklődést a PUK csoport iránt, talán "csak" egy kellemes estét, de kaptam (kaptál) valamit, az biztos. És mindezért cserébe adtam (adtál) vastapsot a végén. Nekik: Csáki Ivett, Énekes Bálint, Farkas Renáta, Hegedűs Adrián, Hegedűs Éva, Koltai Csaba, Kovács Enikő, Meskó Krisztián, Poprócsi Banabás, Szabadfi Gergely.