Szorítok Szombathelyért!
A Nemzeti vezérigazgatója (fura titulus) ha mondja, ha nem, jó pár éve bizonyítja, szeret Szombathelyen (és Kőszegen, a várszínházban) időzni. Római lakomán, karneválon, előadóesteken és színházi darabokban gyakorta megfordul minálunk. Most, vallja be közönségének, ünnepelni jött. Még szó sem volt a Nemzetiről, amikor a nyárban (a karneváli forgatagban) eldöntötte, itt, a Pelikán Szállóban ünnepli hatvanadik születésnapját. "Úgyhogy Önök tesznek szívességet, hogy itt vannak - köszöni a meghívást - hiszen tegnap voltam hatvan éves." "Szorítok Szombathelyért! - folytatja - Megérdemelné, hogy saját színháza legyen!" Látszik, itt a Művészetek Házában (a protokoll-üdvözlésen túl, persze) is otthonosan mozog, barátként jön, szeretettel fogadják. Egyívású a közönség is. Hatvan-hetven fős a rajongói tábor, a sorok közt ellenvélemény nincs, mindenki (beleértve a helyi médiamunkást) neki szurkol. Csak hát, így túl ezer interjún, kérdések nélkül, vitapartner híján nehéz újat mondani...
Itt mi mindannyian Jordán-pártiak vagyunk!
Hallhatunk arról, hogy a "botcsinálta" Merlin-igazgató, sohasem akart színház-vezető lenni, hogy számára a színházcsinálás mellett egyedül a tanítás volt fontos. A Nemzeti Színház vezetésére a szakma kérte fel, és azért pályázott, mert érezte, sokan bíznak benne, számítanak rá. Mesélt az Egyetemi Színpadon eltöltött éveiről, ahol megtapasztalhatta, milyen is az igazi közösségi munka, a Színház, mint életforma. Már a Merlinben is az volt az álma, hogy az Egyetemi Színpadhoz hasonlatos színházat hozzon létre, egy mindenre nyitott törzs- és találkozóhelyet. Az álmokon túl azonban a Merlinben nagyon kevés pénzből gazdálkodhattak, sok jó kezdeményezés emiatt állt le, vagy meg sem valósult.
Mi a Nemzeti?
Jordán az elnevezést, mint magát a Siklósi Mária-féle épületet is, elhibázottnak tartja. ("Nem tetszik, de megszerettem." "Sokféle ízlés van, sok emberre hat. Igaz nem tud mindenki büszke lenni rá, de ez van...") Szerinte abban az országban, ahol minden színházban magyar nyelven adnak elő, ahol több teátrum is viseli a "nemzeti" jelzőt, nincs értelme ezt hangoztatni. Ő inkább az "Ország színháza"-ként definiálja. Ebből az "elátkozott helyből" egy integráló, befogadó, iránymutató helyet szeretne létrehozni. A pályázatában többek között épp ezért a vidékre is gondolt. Tervezi, hogy minden megyének egy hétvégét biztosítanak majd, amikor ki-ki bemutathatja saját értékeit, helyi kultúráját, csoportjait, művészeit. Ezen kívül a vidékieknek (szintén megyék szerinti lebontásban) kedvezményes előadásokat szerveznek, amikor egy különvonattal a helyszínre is szállít majd minket a MÁV.
Dicséretére legyen mondva, Jordán Tamás meglehetősen visszafogottan nyilatkozik a Schwajda-féle kezdetekről: "Sok rosszat el lehet mondani, tegyük hozzá, jogosan, de jót is. Például a legjobb technikusokat, kellékeseket, és egyéb munkaerőt csábította oda."
A Nemzetiből szeretné a politikát végérvényesen kizárni. Olyan vitákat tervez, ahol végre beszélgetések alakulnának ki, ahol betemetnék a sáncokat, és bevezetnének egy új, egyelőre még szokatlan emberi hangnemet. A szakmában is hasonló, integráló szerepre törekszik, közös színészfarsangot, minden évad elején és végén közös nyitó- és záróbulit tervez.
EU-s Nemzeti projekt
A tervekről szólva még elmondta, gyermekdarabbal indítanak, részben azért, hogy bemutathassák és egyben feltérképezhessék a Nemzeti páratlan színpadtechnikáját, és az eljövendő közönségnek tudjanak olyan csodát mutatni, amiben még sohasem lehetett részük. Az első évadjuk, amelyben csak magyar darabok szerepelnek majd, a társulatépítés időszaka lesz. Emellett nemzetközi fesztiválok megrendezését is tervezik, például minden félévben egyszer a soros EU-elnökséget ellátó országot (színházi előadásait, művészeit) látják vendégül. Az EU-csatlakozás napjára pedig egy olyan, egész Európában látható tévés-közvetítésről álmodnak, amelyben egy Shakespeare darabot úgy adnának elő, hogy az első felvonást Magyarországról, magyar színészek, a másodikat Varsóból, lengyelek, a harmadikat Prágából... és így tovább... játszanák.
Jövök még!
Jordán nem búcsúzik Szombathelytől: Jövök még! - ígéri, természetesen már készül az idei karneválra is. Búcsúzóul egy József Attilával kedveskedik... az est legőszintébb, legkedvesebb pillanatai következnek.
Jordán Tamást a Nemzeti Színház vezérigazgatóját (a Magyar Kultúra Napja alkalmából) a szombathelyi Művészetek Háza 2003. 01. 16-án látta vendégül.
