JK Rowling ismét elvarázsolja az olvasót, s teszi ezt életkortól függetlenül. Az oldalak olvastatják magukat, mintha valami láthatatlan erő kényszerítene bennünket a továbblapozásra. Szerencsére az írónő stílusa nem változott, így gyermekek milliói fognak ismét önfeledten belemerülni a történetbe, s felnőttek tömegeit látjuk majd, amint a várótermekben, buszon, vonaton szorongatják a könyvet.
A Harry Potter és a Főnix rendje is úgy kezdődik, ahogy az előző négy történet. A fiú a nyári szünetet az utálatos Dursley családdal tölti, ám a folytatás közel sem a megszokott. A főhős összeütközésbe kerül két dementorral, akiket azért küldtek a muglik világába, hogy megtámadják az ifjút, akinek varázslatai és trükkjei sértik a varázslók világának szigorú szabályait. Harryt a Roxfortból való száműzetés, sőt varázspálcájának eltörésének a réme fenyegeti. A fiút - aki az előző részben rájön, hogy halálos ellensége, Voldemort feltámadt halottaiból - a Főnix rendje gondjaira bízzák. Ezt a szervezetet sietősen hozzák létre jóindulatú varázslókból és boszorkányokból. A rend megfogadja, hogy legyőzi Voldemortot, de ettől függetlenül Harrynek ismét ki kell állnia személyes próbáját is, anélkül, hogy pontos információi lennének, mi is az igazi szerepe a történetben.
Rowling gyors ütemben pörgeti az eseményeket, s aki nem olvasta az előző epizódokat, bizony elkeveredik a bonyolult szálak és a rengeteg szereplő között. A történet kezdetén még fennáll a veszély, hogy az események beleragadnak a korábbi eseményekre való hivatkozások dzsungelébe, de szerencsére mihelyst Roxfortba érünk, helyreáll a könyv ritmusa.
Rowling szereplői ezúttal jóval komolyabb érzelmi életet élnek, s ezek az érzelmek nagy jelentőséggel bírnak a történet fordulataiban. Feszültség keletkezik a három barát, Harry, Ron and Hermione között, miközben igyekeznek hozzászokni a felnőtt léthez és az ezzel járó felelősséghez. A korábbi könyvekben az írónő elkerülte ezt a témát, itt nekiáll, igaz, a kelleténél nagyobb konzervativizmussal.
Harryt a történetben végigkíséri az érzelmeivel, indulataival való viaskodás, s nem utolsósorban meg kell birkóznia a Cho Chang felé irányuló szerelmével is. Gyakran találja magát helyzetekben, amikor "méreggel és csalódottsággal tele, ökölbe szorított kézzel a fogait csikorgatja.
Az ötödik rész érezhetően sötétebb az elődeinél. Voldemort gonosz befolyása terjed a világban.
Rowling eddig keveset foglalkozott a halállal, valószínűleg fiatal olvasóira való tekintettel. Éppen ezért kap különös jelentést ennek a témának a hangsúlyozott volta a regényben. A halállal való szembesülés valószínűleg nem csak Harry Potterre van nagy hatással, hanem az olvasókra is.
Érdekes, hogy Rowling egy csipetnyi politikával is fűszerezi a történetet: egy allegorikus mese hangzik el arról, hogyan is avatkozik bele a kormány az oktatásba.
A könyv középpontjában az a harc áll, amelyben az egyik oldalon egy maroknyi csoport áll, akik szembe akarnak szállni a gonosszal, míg a másik oldalon azok, akik félnek, vagy tudatlanságból alábecsülik Voldemort erejét.
Rowling nem csak abban csodálatos, hogy képes 766 oldalon keresztül lebilincselni a figyelmünket, hanem abban is, hogy megalapozza a következő epizódokat. Közvetlenül a végső összecsapás után, mialatt Dumledore elmagyarázza mindenkinek, mi is történt, a gondolatok már a hatodik és hetedik rész felé fordulnak.
A bankban lapuló dollármilliók és a hihetetlenül nagy elvárásokkal szemben az írónőnek sikerült összehoznia egy könyvet, amely nem okoz csalódást egyetlen igazi Potter-rajongó számára sem. Vannak Rowlingnál líraibb és fantáziadúsabb regényírók is, de hogy a gyerekkönyv írók mai generációjának egyik legnagyobbika, az vitathatatlan.
Rowling azért is megérdemli az ünnepellést, mert az egész bolygó számára visszahozta az olvasás varázsát.
A www.szavazo.hu cikke.
