A hétvégi időjárás eléggé változatos volt, de a Pécs-Pogány reptéren megrendezett Pilótatalálkozó és Repülőnap szerencsére napsütéses időben telt, így megannyi repülőalkalmatosságot nézhettünk meg. Földközelben repülő Ancsa, világbajnok műrepülők, látnivaló égen s földön, galériánkban mindegyikből csemegézhetnek olvasóink.
Borús, szeles időben indultunk szombat reggel Pécsre, félelmekkel teli, hiszen az előrejelzés szerint még csapadék is várható volt aznapra, és repülőnapot esőben-szélbe nézni/tartani nem nagy élmény. A reptértől 70 kilométerre zuhogó eső ért el minket, de szerencsére a helyszínen csak enyhén borús s később napsütéses idő várta a látogatókat. Először a földön néztünk körbe, hamar ismerős gépet is találtunk, a Szombathelyen is sűrűn megforduló kis piros gépet, az Air Guard Hungary Légifelderítő és Szolgáltató Kft masináját.
Lehetett a repülőket nézegetni, fotózni, simogatni-tapogatni, egyes gépekbe még beülni is szabadott, rengeteg gyerkőc rajongta körbe a gépmadarakat, de legalább ugyanannyi felnőtt is vizsgálta a szárnyakat, légcsavarokat vagy épp belülről a műszerfalat.
Ancsa belevaló csaj
Bizonyára sokan láttak már Antonov 2-es (AN-2) típusú repülőgépet, amelyet Magyarországon csak úgy becéznek, hogy Ancsa. A szovjet repülőgép (ha jól tudjuk), máig a világ legnagyobb kétfedelű, egy motoros gépe. A már kissé idős szovjet hölgy sok üzemanyagot és olajat fogyaszt, viszont a pilóták szerint az egyik legkezesebb gép, így széles körben hasznosították, többek közt a mezőgazdasági permetezési munkákban is.
Szédületes bemutatónak lehettünk szemtanúi, az öreg géppel éles fordulókat vett mezőgazdasági repülésben évtizedes tapasztalatokkal rendelkező pilótája. Láttuk úgy repülni, mintha csak lebegne, láthattunk átesést, alacsony áthúzásokat, permetezést s miegymást. Látványos showelem, amikor egy ekkora nyikorgó, csattogó gép ilyen 1-2 méteres magasságban produkciózik a levegőben. Még a felszállás előtt beszélgettünk a gépekről s megjegyezte, hogy: Nekünk ez a szovjet öreglány még mindig tuti csaj.
Kötelékek, világbajnokok, népszerű tankolás
Sajnos hosszú az út Pécsig, így már nem tudtuk megvárni Veres Zoltán késő délutáni érkezését, és Besenyei Péter is csak jóval azután kezdett, hogy nekünk már indulnunk kellett. Azért megnézhettük az aktuális műrepülő világbajnok, Nádas Tamás számát, amely eléggé magason zajlott, viszont olyan elemeket is tartalmazott, hogy többször elvettük a teleobjektívet szemünk elől s elgondolkodtunk: "Ezt meg hogy a fenébe csinálja?!"
A kötelékrepüléseknél is láttunk olyat, mint a fentebbi képen, hogy ferdén állva haladnak előre a gépek, persze volt párhuzamos repülés is, füstölgés s miegymás, a nagy koncentrációt, sok gyakorlást és precíz csapatmunkát igénylő mutatványok minden repülőnapon a főbb látványosságok közé tartoznak, a földről sokszor csak pár centiméternyinek tűnik a gépek közti távolság, de még sokan azt is hiszik, hogy a gépek olykor-olykor már összeérnek.
A nap folyamán kétszer láthattunk egy menetrend szerinti repülőjáratot landolni és felszállni, a reptéren található mentőhelikopter bázisra, esettől visszatérő sárga gép is áthúzott egy-kétszer a pálya felett, integetve az embereknek, láttunk sárkányrepülőket, megnézhettük közelről hogy hogyan tankolnak a kis repülők és hőlégballonosok is voltak, akik várták a szélcsendet, illetve az estét. Kellemes kerozingőzös napot tudtunk le magunkban.
