Újabb vallomást tett a bíróságon B. Szabolcs, aki 2011. decemberében kalapáccsal összezúzta felesége koponyáját, majd holttest feldarabolásához szánt eszközöket vásárolt Szombathelyen. A holttest eltüntetése előtt azonban rendőrök csengettek be a kemenesmagasi házba és alaposan körbenéztek a portán. A lezárt autó kinyitása előtt B. Szabolcs bement a házba, közölte kislányával, hogy megölte annak édesanyját, majd a rendőrök előtt térdre rogyott, feltartotta a kezét és annyit mondott: „Ennyi volt”.
Cikkünkben megrázó részletek olvashatók a gyilkosságról, annak ellenére, hogy számos momentumot szándékosan kihagyunk a beszámolóból. Gyengébb idegzetű Olvasóinknak írásunk elolvasását nem javasoljuk.
A harmadik verzió
B. Szabolcs mai vallomása egy profin felépített, érzelmekre ható beszéd volt, de a hallgatóság szinte egybehangzó véleménye szerint túlságosan teátrálisra sikerült. Az alap ugyan változatlan maradt és B. Szabolcs ezúttal is elismerte a gyilkosságot, de ezúttal már hirtelen felindulással magyarázta cselekedetét. Röviden összefoglaljuk a vallomását.
Az egyik vasúttársaságnál dolgozó B. Szabolcs egy ideje tudott arról, hogy feleségének kapcsolata volt egy családos férfival. Rendszeresen ellenőrizte felesége telefonját, annak híváslistáját, SMS-eit. Többször is számon kérte feleségét, aki azzal védekezett, hogy nem szexuális jellegű kapcsolata van a másik férfival, de később már az asszony is tett utalásokat arra, hogy elhagyja a férjét.
B. Szabolcs kérlelte az asszonyt, hogy ne tegye, gondoljon a gyermekükre. A férfi elmondása szerint az asszony hajlott is erre, de kihasználta a helyzetet arra, hogy különböző dolgokat csikarjon ki férjétől ezért cserébe. Többször is felhozta, hogy ez a házasság elvette a fiatalságát és nem látott benne boldogságot.
B. Szabolcs beszélt kényszeres hajlamáról is, ami abban nyilvánult meg, hogy a férfi nem tudott úgy hozzáérni semmihez, hogy utána ne érezte volna piszkosnak magát. Emiatt egy ártatlan kézfogás is traumaként érte, volt, hogy naponta két szappant is elhasznált. A feleségének megígérte, hogy megpróbál úrrá lenni ezen a hajlamán és a kislányuknak egy hörcsögöt is megígértek, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt.
A karácsony előtti hét nagyon hajtós volt a férfi munkahelyén, éjszakai műszak után pedig már az ünnepekre készült. December 15-én délután tanult a kislányával, majd lezuhanyozott. Este, felesége ellvása után átvizsgálta annak télikabátját, amiben talált egy mappát, benne egy orvosi zárójelentéssel egy pár nappal korábbi abortuszról.
A férfi ezután vallomásában sírva elevenítette fel a dr. Czeizel Endrével készült Néma sikoly című filmet, ami a bemutatásakor mély nyomokat hagyott az abortuszt elutasító férfiban. Mint mondta, a zárójelentést nézve felrémlett benne, hogyan szakadt szét a magzat és emiatt önkívületi állapotban rohant a garázsba, hogy a kocsiba beülve kiüvöltse magát. Ott azonban megbotlott és éppen a kalapácsra esett.
Amikor a keze rákulcsolódott a kalapács nyelére, akkor már tudta, hogy megöli a feleségét. Visszarohant, benyomta a bezárt ajtót, bal kézzel lenyomta az ágyra a feleségét,, majd csukott szemmel többször is lesújtott a koponyájára. Amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy felesége megpróbál felülni és rádöbbent arra, mit tett.
„Jajj istenem, mit tettem, ne haragudj, Kincsem!” - mondogatta neki a fejét símogatva, majd a telefonért nyúlt, de végül nem tárcsázta a mentőket. - „Még soha nem láttam haldokló, vagy halott embert, de tudtam, hogy a feleségem meg fog halni. Simogattam, próbáltam neki szépet mondani, hogy ne féljen. Bocsánatot kértem tőle, azt még hallotta, majd ezután meghalt. Megcsókoltam és a következő 1,5 órára nem emlékszem.”
A férfi elmondása alapján nem tudott ránézni a feleségére, ezért letakarta, miközben az járt a fejében, hogy a kislánya nem láthatja, mi történt. Megmosdatta a holttestet, felöltöztette, majd kivitte a kocsiba és egy fóliába tekerte, majd a szobában elkezdte elégetni a véres ruhákat és ágyneműt.
Reggel eldobta a felesége mobilját, majd Szombathelyre ment a kisállatüzletbe az időközben megérkezett hörcsögketrecért. Ezután a városban holttest feldarabolásához szükséges szerszámokat és zsákokat vásárolt. Hazafelé már rettegett attól, hogy várják. A vádlott Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését idézte a bírónak. Otthon befűtött, így várta a kislányát, de közben elégette a maradék vérfoltos bizonyítékot is. Közben rettegett, hogy a lánya az anyjáról kérdezi.
Délután a felesége családja, munkatársai és barátja is érdeklődött az asszony felől, de a férfi azt hazudta, hogy az asszony elment egy másik férfival. A nő ismerősei ebbe nem törődtek bele és bejelentést tettek a rendőrségen. A rendőrök pedig még aznap kimentek a házhoz és körbenéztek a lakásban és az udvaron is. (Félóra múlva már nem találták volna meg a holttestet – mondta korábban a vádlott.) A férfi készségesen megmutatta a lakást, de a rendőrök a garázsba is be akartak nézni. A kocsit zárva találták, ezért kérték a férfit, nyissa ki az ajtót.
A férfi vallomásában úgy fogalmazott, elöntötte, hogy nem fog bujkálni. Bement a kulcsért és a kislányának odaadta a telefonját, hogy hívja fel a nagymamáját és mondja meg, hogy az apukája megölte az anyukáját. Majd otthagyta a könnyeivel a kislányt, kiment a rendőrökhöz, elfordította a kulcsot a zárban, térdre rogyott, felemelte a kezét és annyit mondott: „Ennyi volt!”
A férfi ezután kitért arra, hogy a rendőrök tiszteletlenül viselkedtek vele, miután megbilincselték. Tegezték és trágár dolgokat mondtak neki. Ismét sírva közölte, hogy mindenkitől bocsánatot kér és szeretné jóvátenni a bűnét. És szeretné megölelni a kislányát, vele lenni a fontos pillanatokban, vagy ölben ringatni az unokáját.
Nem tudták volna megmenteni
Az orvosszakértő által elmondottakból kiderült, hogy az asszony életét az azonnali segítség sem menthette volna meg. Részletesen kitért a sérülésekre – köztük az agyat ért traumára. A bíró többször is visszakérdezett, milyen védekezésre utaló nyomok voltak az asszony testén. Egy másik szakértő a férfi kényszeres hajlamáról beszélt és arról, hogy ez nem érte el az elmebetegség szintjét. Arról is szó esett, hogy a férfi falun él, ahol az emberek megszólják azt, aki pszichiáterhez jár, ezért sem kért segítséget. A gyilkosság kapcsán kóros indulatról, rövidzárról sem lehet beszélni, mert a férfi pontosan fel tudta idézni a cselekedete részleteit és pontosan megtervezte a holttest eltüntetését. Felmerült, hogyan tudta eltüntetni a vért, amikor undorodott ettől is?
A bíró arról is faggatta B. Szabolcsot, hogy miért nem tűnt fel neki, hogy december 12-én a felesége nem töltötte otthon az éjszakát? Ekkor volt ugyanis az abortusza. A férfi erre nem tudott válaszolni, azt mondta, talán éppen akkor éjszakás volt a munkahelyén. A rendőrségi jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy a vádlott nem tanusított megbánást az elfogása után.
Egyre féltékenyebb lett
Az áldozat egyre többet panaszkodott az édesanyjának, hogy férje egyre féltékenyebb. Édesanyja, aki hangulatembernek ismerte meg Szabolcsot felajánlotta a lányának, hogy költözzön hozzá. Az áldozat pár nap múlva hívta az anyját, hogy akkor a gyerekkel együtt hozzá költöznek. Erre azonban már nem kerülhetett sor.
Az ügyész életfogytiglant kért
„B. Szabolcs vádlott 2011. december 16-án éjjeli egy óra körül kalapáccsal szándékosan megölte feleségét. Ezt senki nem vitatja és ez már önmagában is nagyon súlyos bűncselekmény. Ezért a törvény szerint maximum 15 év börtönbüntetés jár. Viszont az ügyészség olyan cselekménnyel vádolta meg, ami akár életfogytig tartó fegyházbüntetéssel is járhat. A vádlott több órával a cselekmény elkövetése előtt elhatározta felesége megölését. Azután, hogy az közölte vele, hogy elhagyja. Az alkalmat várta, hogy az asszony elaludjon. Alvó, azaz védekezésre képtelen feleségét ölte meg a kalapáccsal. A vád minősített emberölés és a vádlott ezeket tagadja” - kezdett mondandójába az ügyész, aki szerint a vádlott vallomásai nem következetesek. Ezután kifejtette, miért látja megalapozottnak az előre kitervelt gyilkosságot.
A vádlott ügyvédje viszont vitatta az ügyész álláspontját, ö nem látta megalapozottnak azt, hogy védence előre kitervelten végzett az asszonnyal és kétségbe vonta azt is, hogy a nő védekezésre képtelen volt, mivel a harmadik vallomásban már az hangzott el, hogy a nő nem aludt akkor, amikor férje rárontott. Kitért a sértett házasságsértő kapcsolataira is. Érdekes momentum volt, amikor az ügyvéd arról beszélt, hogy ha a sértett nem lett volna ébren, akkor a vádlott sokkal célszerűbb helyzetből, problémamentesebben is véghezvihette volna a tettét, az ágyon térdeplés helyett a hajópadlón állva, az ágy másik oldalán. „Szabja ki a Tisztelt Bíróság a büntetést, a vádlott nagyon sajnálja amit elkövetett, de vállalja tettei következményeit. De csak annyiban, amennyiben a bűnössége kiterjed és megállapítható.
B. Szabolcs végül ismét bocsánatot kért, majd engedélyt kért, hogy felesége jelenlévő édesanyjához odamehessen bocsánatot kérni. Nem kapott rá engedélyt.
A bírót nem hatotta meg
„B. Szabolcs vádlott bűnös egyrendbeli emberölés bűntettében. A bíróság ezért életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésként 8 év közügyektől eltiltásra ítéli. A feltételes szabadonbocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozza meg. A fegyházbüntetés időtartamába a 2011. december 16-tól a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja. A vádlottat kötelezi 553 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére” - hangzott el az ítélethirdetéskor. A bíróság a három különféle vallomás közül az elsőt vette irányadónak, ami rendkívül részletes, pontos és életszerű volt.
Korábban írtuk
Előre kitervelt, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a Szombathelyi Törvényszék B. Szabolcsot, aki 2011. decemberében kalapáccsal többször fejbe ütötte 
Csomagtartóba tette agyonvert feleségét (Frissítve!) 2011. December 21. 12:46 ágyban fekvő feleségét. Az ítélethirdetéskor elhangzott, a vádlott legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadlábra.
A vádlott a bűnösségét a kezdetektől elismerte, azonban három egymástól eltérő vallomást tett. A legutolsóban például azt állította, hogy az őt elhagyni szándékozó felesége eltitkolt abortuszát megtudva rohant kikiabálni magából a fájdalmát, amikor véletlenül ráesett a kalapácsra és azt megragadva tért vissza a hálószobába.
Az ítélet nem jogerős. B. Szabolcs megalapozatlanság, illetve téves ténymegállapítás miatt fellebbezett.
Cikkünket hamarosan frissítjük a tárgyalás részleteivel.
