Rövid az idő az átkelésre
– jegyzem meg, amikor nekiindulunk, s a bácsika máris elmaradt tőlem. Aztán a túloldalról már azt nézem, hogyan igyekszik minélgyorsabban sántikálni
, de mikor már pirosra vált a lámpa, ő még alig ér túl a felezővonalon.Miért nem lehet ránk is gondolni, amikor beállítják ezeket a számlálókat?
– teszi fel szinte magának a kérdést, amikor mellém ér. Valóban, miért nem?Hol hopp, hol kopp
A zöld lámpa villogásáig tizenhárom másodpercet kapnak a négysávos főútvonalon a gyalogosok, hogy átérjenek a túloldalra. Legfeljebb egy átlagos tempóban gyalogló érhet át még a zöld jelzés alatt a túloldali járdára, de ki kell lépni. De mi van a mozgássérültekkel, mozgáskorlátozottakkal, azokkal, akik sántítanak, mankóval, bottal közlekednek, idős koruk miatt már igen lassan járnak? Számukra reménytelen még a zöld jelzés alatt átkelni. (Hasonló a helyzet egyébként a Petőfi - Paragvári utcai kereszteződésnél is.) Akár meg is büntethetné a rendőr azokat a gyalogosokat, akik piros jelzésnél mennek át az úttesten, holott csak nem értek át a zöld jelzés alatt.
Miért a gyalogosoktól kell sajnálni az időt az átkelésre, s miért nem várhatnak az autóval, motorral sokkal gyorsabban közlekedők még néhány másodpercet a továbbhaladásig? Amúgy is meglehetősen sűrűn kapnak zöldet a gépjárművezetők a Petőfi Sándor utcában a gyalogosok kárára.
Érdekesség, hogy a kétsávos, kevésbé forgalmas Paragvári utcában a visszaszámláló nélküli gyalogátkelőhelyen sokkal kényelmesebb tempóban is át lehet kelni még a zöld alatt a Paragvári iskolától az Ady tér irányába. Paradox helyzet, hogy a nem jelzőlámpás kijelölt gyalogátkelőhelyeknél akár cammogva is átkelhetnek a gyalogosok az úttesten, s a járművezetők hosszú percekig is dekkolhatnak, amíg minden gyalogos átér. (Tipikus példája ennek, amikor távolsági autóbuszok érkeznek be az Ady térre). A visszaszámlálónál viszont alig jut idő az átkelésre.
Visszafogott balra kanyarodás
Úgy tűnik, a közlekedésszervezők egyenlíteni akartak, mert a Semmelweis és a Vörösmarty utca kereszteződésének visszaszámlálókkal rendelkező lámparendszerénél a járművezetőknek kell csipkedniük magukat. Az előbbi kétsávos utcából az utóbbi négysávosba nagy ívben balra leggyakrabban két kocsi tud bekanyarodni a zöld jelzés alatt. A három már ritka jó arány.
Bár a visszaszámláló nem jelzi, mindössze 7-8 másodperc a kanyarodási idő, s máris újból a pirostól peregnek a másodpercek. Ha az elöl álló kocsi vezetője egy kicsit elbambul, esetleg a lámpaváltáskor keresi a sebváltót és a gázpedált, már csak ő jut át a kereszteződésen. Ahhoz az első kettő kocsi pilótájának úgymond ki kell lőnie, hogy három autó is még zöldben tudjon balra kanyarodni. Csúcsforgalomban, amikor több gépjármű is áll egymás mögött a Semmelweis utcában a Vörösmartyra történő balra rákanyarodásra várva, bizony több percbe is kerülhet, mire a negyedik, ötödik, hatodik tovább tud haladni. Aki nem áll a kereszteződésnél, hanem távolabbról érkezik, az biztosan várhat a következő váltásra.
Minden bizonnyal le kell tesztelni, hogy mennyi időre állítsák be a visszaszámlálókat. Miért nem lehet annyi időt hagyni, hogy ne csak a tempósan közlekedő gyalogosok tudjanak biztonságosan átkelni a gyalogátkelőhelyen, s egy-egy lámpaváltásnál egy-egy irányból ne csak egy-két kocsi tudjon továbbhaladni?