Valljuk be őszintén, hogy az 1990-es években felfutott Quimby és a Kispál és a Borz nyomában egyelőre igazából betöltetlen űr tátong az alternatívnak hívott hazai popzenei kínálatban. Ugyan elég nagy a tolongás és több csapat is jelentős rajongótábort gyűjtött maga köré - de a karakteres, az új század első egy-két évtizedét a korábbiakhoz hasonlóan meghatározó zenei világot nem igazán érzünk kibontakozni. Ezért is érdemes figyelni azokra a bandákra, amelyekben potenciálisan ott van ez a lehetőség. Márpedig az Esti Kornél ilyen zenekar.
Mielőtt Lázár Domokosék a Magház zsebkendőnyi színpadára álltak volna, a terepet a 2009-ben alakult dallamközpontú rockot művelő Carbovaris készítette elő nekik. A két csapat most kezdődő együttműködése sikeres lehet, mert egy lendületes, angol nyelvű szövegekkel operáló, szimpatikus bandát láthattunk - kissé még magába forduló, ám elképesztően jó torkú énekesükkel. Elszálló, sodró lendületű gitárfutamokból kibontakozó, itt-ott balladisztikus színekkel is megtűzdelt, máshol újhullámos beütésekkel színesített gitárzenét.
"Mondd, mit akarsz látni?"
A tegnapi fellépés (is) azért volt fontos az Esti Kornél életében, mert mostanában állnak ki újra a közönségük elé azóta, hogy tavaly énekest váltottak. Nagy István impulzív személyiségének és kisugárzásnak sikeres pótlása, vagyis inkább a váltás az ő távozása után a rajongóknak mondjuk akkora kérdés volt, mintha Lovasi András helyét kellett volna betölteni Kispáléknál mondjuk az Ágy, asztal, tévé album előtt. Nos, a Veszprém mellől származó Bodor Áron nem csak erős és magabiztos hangjával, hanem a többi srácéval együtt laza és mégis profi hozzáállásával gyorsan megkedveltette magát a szombathelyi közönséggel.
A 2006-ban Mezőtúrról indult zenekar lendülete mit sem kopott az évek folyamán. Az ezernyi mintából és hatásból ( Beatles, Rolling Stones, Cure, Coldplay, Editors, Radiohead, Kings of Leon, Artctic Monkeys és persze a magyar alternatív zene elmúlt 30 éve) összegyúrt, most már három gitárra építő hangzásuk mai napig őrzi a garázs-rock és az alternatív zene sajátos keveredéséből származó sodró dinamizmust és karcosságot. Ehhez kellően intelligens szövegek társulnak: ezekben keveredik a jól eltalált líraiság, a néha szarkazmusig fokozódó irónia és önirónia, a melankólia és a bölcs rezignáltság.
Nem lehetett nem észrevenni tegnap éjjel, hogy a Magház színpadán magukat a közönségre ösztönösen ráhangoló, önfeledt zenészek produkcióját láthattuk, akik ugyanakkor egyre inkább profi módon viselkednek. Figyelnek a jó és pontos hangzásra, a dalokban rejlő erő és ritmusok legteljesebb és hatásos kiaknázására. De közben élvezik, módfelett élvezik, amit csinálnak. A közönség és nem utolsó sorban egymás társaságát. A YouTube-on is elérhető új dal pedig egy minden eddiginél érettebb, férfiasabb Esti Kornélt sejtet. Kosztolányi szerintem élvezné a srácok zúzását.
