Bár vígjátékról van szó, a jelenet cseppet sem nevetséges, mert valósághű. Mintha a legutóbbi lóhúsbotrány mintapéldája lenne. Az Európai Unióban ugyanis a vámoltatás megszűnése, az áru szabad mozgása miatt bizony nemigen lehet tudni, valójában mi, honnan származik, a gyártók honnan szerzik be az eredeti alapanyagot, és a forgalmazók honnan szállítják a terméket. A gyártó feltüntetése ugyanis a csomagoláson nem kötelező, mi több, az ovális EU-s jelzés sem szerepel minden terméken. Ráadásul csupán annyit is fel lehet tüntetni a csomagoláson, hogy a származási hely az EU. No, fogyasztó, most találd ki, valójában honnan van, amit veszel, amit eszel!
Innen oda, onnan ide
Az amúgy a tagállamoktól több túlzott előírás, ajánlás betartását is elváró unió meglehetősen visszafogott és elnéző a fogyasztóvédelem területén. Előfordul, hogy egy megbízhatónak ítélt országból származó élelmiszer alapanyagai olyan országokból származnak, amelyek közegészségügyileg - finoman szólva - sem megbízhatók.
Valahogy így vagyunk például a tejjel is. Tudjuk, hogy jelentősebb mennyiségű magyar tej megy ki az országból, de annak valódi útját már nem lehet nyomon követni. Lehet, hogy az olcsó külföldi UHT tej úgy jön vissza az országba, hogy nem is tudunk róla, hogy valójában magyarországi fejésű tejet iszunk, hacsak az nincs más tejjel is keverve. De fordítva is igaz, azaz magyarnak hitt tejtermék valójában külföldi alapanyagból készül.
Kiszolgáltatva
Szóval, a fogyasztó teljesen kiszolgáltatott. Nem tudja, honnan, miből, mit vásárol. Egy esetleges botrány esetén pedig a követhetetlen viszonyok miatt könnyen tud mindenki mindenkire mutogatni, s végül is nincs igazi felelős. Ha pedig mégis van, az visszatartónak egyáltalán nem nevezhető büntetéssel megússza. Jó példa erre az egykori szegedi paprikahamisítási ügy, amikor is folytatólagosan elkövetett fogyasztói megtévesztés (valójában csalás) és közegészségügy veszélyeztetése miatt csupán bagónak nevezhető pénzbírsággal sújtotta a bíróság a tetteseket.
Érdemes tehát kockáztatni. Mivel lehetetlen az élelmiszerellenőrző intézeteknek minden terméket bevizsgálni, a szúrópróbaszerű ellenőrzés megéri a kockázatot. Ha nem sikerül ezt elkerülni, akkor is megéri a csalás, a manipuláció. A megoldás az lenne, ha minden terméken szerepelne az előállító és a forgalmazó neve és címe is, s ezek felelnének a termékek származásáért és minőségéért.
