A Művészetek Házában a Mátrix bináris bűvköréről folyt a diskurzus.
A Mátrix újbóli filmvászonra töltése kishíján fulladásos állapotokat indukált a "D" épület nagyelőadójában szerda este. Amint arra számítani lehetett, az ezt követő brainstorming már csak a mozizók elenyésző százalékát mozgósította, a székek száma azonban még így is feltűnő módon megegyezett az érdeklődőkével. A rendszer tehát stabilan működik.
Elhelyezkedünk arra a székre, amiről a Neo-látás megismerése után már tudjuk, hogy nem fényesre lakkozott bükkfából, hanem pislákolva lefelé csordogáló, gyanús zöld karakterekből áll. Meg hát amúgy is így rendelte a sors, hiszen semmi sem történik ok nélkül. Kömlődi pedig sok tudományos utalást is csatasorba állítva nekiiramodik a megfejtésnek: a Mátrix egy hi-tech köntösbe bújtatott ódivatú filozófia, némi buddhista szósszal leöntve, a második rész pedig szájbarágó eszközöket is bevet. Ilyetén módon pedig meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után.
A készítők mintha nagyot markoltak volna, de keveset fogtak: a látvány kimerül a hiperdinamikus akciójelenetekben, hiszen a programot magát vajmi kevés sikerrel lehet vizuálisan és precízen megjeleníteni úgy, hogy a gúvadtszemű chipsropogtató is kihámozza belőle a lényeget.
Kömlődi szerint ott is hibázik a ma már kultuszfilmek közé lépett Mátrix képi világa, hogy hiába játszódik elvileg 2200 környékén, leragadt a nyolcvanas évek romantikus science fiction talaján: túlnyomórészt lomhán zizegő űrjárműveket, csúnyácska monitorokat és combvastag kábeleket látunk. Még csak utalás sincs a már manapság is jól ismert biotechnológia vívmányaira, és a miniatürizáció fejlődését sem mutatják, pedig érdemes belegondolni, hogy egy emberöltő alatt eljutottunk a szobaméretű computerszörnyektől a zsebben hordozható palmtopig. A filmben viszont kétszáz évet nyomultunk előre az időben. Kronológikus képzavar.
A primkó programokat kézrátétellel saját kódjára átíró Smith kitüntetett figyelmet kap. "Helyesebb volna őt Smith ágens-nek nevezni, mint ahogyan a film készítői sem hiába választották az agent kifejezést" - mondja az esztéta.
A számítástechnika világában az ágens érzékeli a valóságot, képes megváltoztatni azt, miközben a különböző ágensek egymás közt interakciót tartanak fenn. Éppúgy, mint a film öltönyös harcművészei, az ügynökök.
És vajon miért is inoghat meg hitünk abban, hogy ők a rosszfiúk? Mert a Reloaded-ben a mindenki által könnyedén lefordítható tömegkulturális kód mintha összekuszálódott volna: az Orákulum felett a bizalommegvonás viharfelhői gyülekeznek, az ügynökök pedig afféle kapuőri funkciót töltenek be a bűnös rendszerben. Egyszerűen nem tudjuk, ki melyik oldalon áll.
A beszélgetés két moderátora szerint az ebben a tárgykörben folyó eszmefuttatásoknak inkább adhat lökést Kubrick Űrodösszeiája, mint a Wachovsky-fivérek sikerfilmjének második darabja: ez utóbbi egy hosszúra nyújtott videoklippnek inkább felfogható, mint egy saját történetét továbblendíteni képes, mélyen filozófikus műalkotásnak.
A harmadik rész (Matrix Revolutions) persze még előkaparhatja belőlünk a pozitív attitűdöt. Mindössze novemberig kell rá várnunk.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
