Ötödik Ducati versenymotorját vásárolta meg a Pannónia Ringen található kereskedésben Bálint Mátyás. A bajai férfi a 85. életévét tapossa, ennek ellenére nem dísznek vette a tuningolt, 205 lóerős Ducati Panigale S motort, hanem rendszeres saját használatra. Először tréfára gyanakodtunk, de kiderült, teljesen komoly a dolog.
„Szervusz, Matyi bácsi!” - köszöntötték a kereskedésben a 85 éves férfit, aki 2009-ben egy Ducati 1098 R motorral távozott, de megígérte, a következő motorjáért három év múlva visszatér. Korábban egy 916 SP-t, egy 996 R-t és egy 999 R-t vitt el hasonló módon. A szalonban körbejárta, megcsodálta új motorját és nemsokára már fel is ült rá, hogy megnézze, mi változott az előző modellhez képest. Otthonosan érezte magát a nyeregben, de ez nem is csoda. Furcsa belegondolni, de Bálint Mátyás már az 1930-as évek végén is motorozott, később pedig komoly versenyzőkarriert futott be.
Tüdőbajosként is versenyzett
Matyi bácsi 1927-ben született és a 27-es szám meghatározó számára. (Videónkban kifejti, miért.) Kalandos életet élt és az őt ért jó, valamint rossz dolgokból is próbált tanulni, építkezni.
-
1946-ban, 19 éves koromban kezdtem autó- és motorszerelőként, előtte szobrászkodtam, sofőrködtem, hajós voltam. Tüdőbajt kaptam, de ekkor már volt motorom, amivel Dél-Magyarországon versenyeztem. A háborúból itt maradt motorokat alakítottuk át a barátommal és számos díjat nyertem, többek között a saját magam által megálmodott és összerakott „Fusi” motorral is
– emlékezett vissza a kezdetekre Matyi bácsi, aki Ausztráliába disszidált, ahol rengeteg munkával még többet tanult meg a motorokról és egy Honda versenymotorral tért haza a hatvanas évek elején. Ezután több magyar bajnokságot is megnyert.
Nem bánja a sérüléseit, tanult belőlük
Matyi bácsi a fiatalokat arra bíztatja, hogy a tudásukat lezárt pályán mutassák be, ne lakott területen. Sok baj elkerülhető, ha a helyi viszonyoknak megfelelően vezetnek. Ő maga a versenyeken szerzett sérüléseiből is sokat tanult. Minden végtagja eltört már, a lábán egy traktor is átment, de mindig talpra állt. Úgy tartja, ezeket a sérüléseket akkor is beszerezhette volna, ha egész életében óvatosan él, de egy buszmegállóban elsodorja egy autó.
Imádott feleségét mellrákkal kezelték, a betegségből felépült, de egy lábtörés szövődményébe belehalt, 1992-ben. A férfi ekkor az autóversenyzés után ismét visszatért a motorokhoz, majd 13 évvel később nála is rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, holott nem ivott alkoholt, nem dohányzott. Már a műtétje előtt közölte a főorvossal, hogy ő ezután is motorozni fog. És így is történt. Sok motor után a Ducatinál állapodott meg, ez az ötödik ilyen versenymotorja. A súlyos betegség pedig feladta a harcot, talán rájött, hogy nem gyűrheti le Matyi bácsit.
-
Talán furcsa, hogy nem pattanok rá egyből és nem ezen megyek haza, de egy új motor nekem olyan, mint egy nő. Meg kell hódítani. Hazavisszük, otthon leülök mellé a kutyámmal, megnézegetem, elvégzem a szükséges beállításokat, kicsit csökkentek a magasságán és utána próbálom ki. Ma éjjel már jól fogok aludni.
Baja környékét járja a motorjával
-
A barátaimmal rendszeresen kirándulunk hétvégenként. Van, amikor 50-60 kilométerre levő cukrászdába megyünk, de van, amikor csak a tájat élvezzük motorról. Valahogy soha nem panaszkodnak, hogy miért kullogok utánuk – simította meg a bivalyerős Ducati kormányát huncut mosollyal. - Úgy tervezem, hogy három év múlva jövök a következő motoromért, vagy előbb, ha ebbe is belekerül 10 ezer kilométer. Ilyenkor eladom az előzőt és ráfizetek egy újra. Nekem ez jelenti az igazi életet. Emellett bármit megcsinálok otthon, mászok a tetőn az antennáért, ha kell, motort szerelek, fúrok és szeretek gyümölcsöket befőzni. Mindent úgy csinálok, mint fiatalabb koromban, csak talán kicsit lustábban...
Videónkban a 85 éves férfi a fiatalkoráról és a motorokhoz fűződő viszonyáról is beszél. A videó megtekintését nem csak motorosoknak ajánljuk, hanem mindenkinek, hiszen egy életvidám ember mesél magáról, ami sokaknak tanulságos lehet.
