Márciustól buszokkal viszik ki a magyarokat Romániába vásárolni - írja a vg.hu. Hozzáteszik, hogy vannak, akik céget alapítanak a bevásárlóturizmusra alapozva.
Románia (és Bulgária) január 1-jétől a schengeni közösséghez tartozik, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió országai felé megszűnt a határ- és vámellenőrzés. A schengeni övezethez csatlakozásnak voltak azonnali hatásai:
Nem meglepő, hogy a kelet-magyarországi városok közösségi médiás csoportjaiban olyan felhívások jelentek meg, amelyek a román boltokban való bevásárlást népszerűsítik, ráadásul egészen újszerű üzleti megoldással.
Indulnak a bevásárlóbuszok
Márciustól ugyanis személyszállító vállalkozás indul, ami buszokkal viszi ki a magyarokat bevásárolni a román boltokba. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy megéri romániai boltban vásárolni, az élelmiszereknél ugyanis nincs jelentős eltérés a magyarországi és a romániai árak között: a húsáruk, húskészítmények, a tejtermékek hasonló árban mozognak. A tojás drágább, a márkás nemzetközi üdítőitalok viszont olcsóbbak.
A lap szerint azonban, ha összeadjuk a román lej árfolyamából, a kinti tankolásból, az útdíjakból származó előnyöket, akkor már megéri Romániában vásárolni. Plusz azt is figyelembe kell venni, hogy műszaki cikkeket, sőt, építőipari anyagokat is lehet olcsóbban vásárolni odakint, főleg, ha az áruházak aktuális akcióit kihasználva vásárol valaki.
A személyszállító vállalkozás kilencszemélyes kisbuszokkal kezd debreceni és nyíregyházi indulással. Eredetileg azt tervezték, hogy a járatok minden hétvégén szombaton és vasárnap indulnak, de közben igény mutatkozott a hétköznapi turnusokra is. A kisbuszok elvileg reggel 7 órakor indulnak majd, és kora délután, 14 órakor érkeznek vissza.
A szolgáltatás árát egyelőre nem tudni, így azt sem, hogy mennyire éri meg a vállalkozás kisbuszaival utazni Romániába és haza. Viszont ez a történet arra mutat rá, milyen nagy változáson ment át az ország, és mekkorát változtak az emberek igényei és lehetőségei a rendszerváltás óta.
A Gorenje korszaka
A ‘80-as évek végén, még az átkosban, de a világútlevél birtokában Ausztria felé nyílt meg az út. Persze, mások a lehetőségek az ország keleti és nyugati részén, de az osztrákokhoz akkor az egész ország megindult.
Nálunk még áruhiány volt, a műszaki cikkekben le voltunk maradva, videómagnókért, kamerákért, hifi-tornyokért mentünk ki, és csak ámultunk a kínálaton. És az áron, mert nálunk ezek a cuccok luxusnak számítottak, míg határ túloldalán mindennapos fogyasztási cikknek.
Nálunk akkor még hiánycikk volt a dobozos sör, a banán, és egyáltalán, télen a gyümölcsök és zöldségek, mint a paprika vagy a paradicsom.
A Nyugat-Dunántúlról mi könnyen átmentünk, mi pár kilométerre laktunk a határátkelőtől, sokszor egyedül ugrottam át pár sörért vagy egy kiló banánért. De az ország távolabbi részeiről is jöttek, főleg a magyar nemzeti ünnepeken, szabadnapokon. Mert akkor mi nem dolgoztunk, az osztrák boltok viszont nyitva voltak.
Ezeket az éveket Gorenje-korszaknak is nevezhetjük. Abszurd helyzet volt, hogy a jugoszláv gyártmányú Gorenje hűtőládákat Ausztriában vették meg a magyarok kemény valutáért. Megérte, mert olcsó is volt, ráadásul, ha hárman-négyen utaztak együtt, akkor összeadódott a személyenként vámmentesség, és vám fizetése nélkül, az osztrák forgalmi adót visszaigényelve lehetett megvenni a hűtőládákat. Amik azért voltak fontosak, mert így nem csak a téli hidegben lehetett levágni a disznókat, hiszen a húst azonnal bele lehetett pakolni a hűtőládába.
De hová tartozik Magyarország?
Aztán ennek a korszaknak is vége lett, utána pár évig az osztrákok jártak hozzánk vásárolni, hiszen nálunk minden olcsóbb volt. Az éttermek és a szolgáltatások is, és az akkor induló magánrendelők, főleg a fogorvosok. A határ mellett volt olyan fogorvos, aki nem is fogadott helyi beteget. Akkor terjedt el a mondás, hogy Sopronban a legmagasabb az egy főre eső fogorvosok száma a világon.
Ausztria 1995-ös uniós csatlakozása után vége lett az osztrákok rohamának. Az olcsó európai élelmiszer elöntötte az ausztriai boltokat, a kereskedők pedig - magyar szemmel szokatlan módon - lejjebb vitték az áraikat, így a magyar áru már nem volt versenyképes.
A magyar bevásárlóturizmus azért megmaradt, főleg a határmenti régiókban lakók számára. A szlovák, a szerb árak hívogatóak, én pár éve a szabadkai piacon jártam alföldi barátaimmal, ahol szinte csak magyar szót hallottam.
Az, hogy Romániába bevásárlóbuszt indítanak, mégis meglepő. Talán csak most, Románia (és Bulgária) schengeni csatlakozása miatt nőtt meg az érdeklődés, hiszen akadály nélkül, gyorsan léphető át a határ. Mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország nem a Nyugat, hanem a volt keleti blokk országai felé közeledik. Nem csak politikailag, hanem a mindennapok szintjén is.
