A mentőállomás történetének felidézése után az állomásépület udvarán emlékoszlopot állítottak, melyhez emlékkövet helyzetek el a jubileumra emlékeztetve. Az oszlopra a mentőállomás dolgozói koszorút helyeztek el.
A tájékozatlan helyiek közül többen tömegbalesetre gyanakodtak, amikor messzebbről látták a mentőfelvonuláshoz készülő tömeget, a mentőautókat és a rendőröket. Szerencsére csupán egy valóban színes felvonulásra került sor a városközponton keresztül. Főként a gyerekek élvezték az egyenruhás fúvószenekar, a sok-sok különböző színű szirénázó mentőautó, a munkaruhába öltözött mentők és a biztosítást végző rendőrautók látványát. A hazai mentőkocsik mellett ott voltak az osztrák mentőautók is.
Az ünnepi megemlékezésen nem csak a magyar mentőszolgálat, de a burgenlandi, a jennersdorfi és a muraszombati meghívottak jóvoltából az osztrák és a szlovén mentőszolgálat felépítését, a mentőállomások működését is megismerhették a jelenlévők.
Mint elhangzott, a szentgotthárdi mentőállomás 1965. október 1-jén kezdte meg működését, azóta változott a telephely, és természetesen a technikai feltételek is. Bizonyára nemcsak a korszerű mentőkocsiknak köszönhető, hogy a múlt évben a gotthárdi mentőknél a biztonsági fok a jónak mondható megyei átlagnál is jobb volt, azaz száz százalékban a kivonulási normaidőn belül érkeztek a helyszínekre. A kivetített képeken megelevenedett az elmúlt ötven év, s biztatónak tűnik a jövő is, hiszen uniós forrásból a megyében a szentgotthárdi mentőállomás áll megújulás előtt. S, ha már jubileum, dukál a kitüntetés is.
A Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány által alapított Brutscher József-emlékérmet idén Nagy László, a mentőállomás nyugalmazott gépkocsivezetője (már az állomás létrehozásakor ott dolgozott) és az Opel Szentgotthárd Kft. kapta jelentős anyagi támogatásért (az emlékérmet Mákos Csaba helyettes gyárigazgató vette át). A mentőnapot a nagy érdeklődést kiváltó nemzetközi (magyar-osztrák-szlovén) mentési bemutató zárta.
