„Nagyon szeretek kirándulni, és ahogyan megyek föl a magas hegyekre, mindig azt élem át, hogy amit a teremtő Isten alkotott, az gyönyörű. A patakok, a fák, a felhők, a sziklák tökéletesek, hibátlanok. Olyanok, mint egy gyönyörű szimfónia, amelyben egyetlen hamis hang sincs.
Igen, gyakran csak akkor van rossz érzése az embernek, ha turisták jönnek, magnót bőgetnek, cigarettáznak, eldobják, mintha az egyetlen hamis hang ebben a gyönyörű szimfóniában az ember lenne. A mi szeméttel, piszokkal teli városaink, rettenetes háborúink.
Karácsonykor a betlehemi gyermekben ez a szelíd hang, tiszta hang szólalt meg. Az a hang, ami ott rejtőzik az egész világmindenségben, a teremtő Isten gyönyörű harmóniája.
Látszólag gyönge hang a háborúkkal, a szörnyűségekkel szemben. Valójában erősebb minden emberi harsogásnál. Ahogy a gyertya fénye szebben világít bármilyen villódzó reklámnál. Mi keresztények ezt a fényt ünnepeljük. Próbáljuk befogadni az életünkbe. Azáltal is, hogy továbbadjuk másoknak, szegényeknek, rászorulóknak, időseknek. Ez történik itt a mai napon is a székesegyházban, a szegények megvendégelésével.
Azt kívánom minden kedves szombathelyinek, környékbelinek, hogy legyen igazi karácsonyuk, ahol a szívükben is megszületik újra a szeretet, a remény.
Tudják ezt a kincset megőrizni a következő évre, s minél többeknek továbbadni."
