Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„A gyermek mosolyában, az anya ölelésében” – Költészet a napok romjain

Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Mit jelent ez nekünk? Létezhet-e költészet befogadó közeg nélkül?

1964 óta tisztelgünk a magyar líra előtt, József Attila születésnapján. Tudjuk, minden évben megemlékeznek erről. De valójában mi a költészet, és az mitől magyar, ha magyar?

A költészet, nem egyenlő pusztán a versekkel, vagy a versekként számontartott szövegekkel.

Talán valamiféle szinesztézia, a pillanatok egysége. Mindig kétirányú, amelyben a „kibocsátó” tapasztalatai hatnak a befogadó bensőjére (ehhez kellenek a saját tapasztalatai) ami gyönyörködteti, elringatja, elgondolkodtatja, vagy éppen szíven markolja őt. A teremtő folyamat így ér körbe. A költészetnek nincsen „anyaga”, nincsen gyakorlati célja, haszna, nem tárgyiasítható. Azt gondolom, hogy a képzelet, a fantázia, az esztétikai érzékenység, az illúzió, a vágy körtánca a közös (kollektív) és egyéni tudással, tapasztalatokkal és azok összességével.

És mitől magyar? A nyelvtől természetesen, ami a költészet egyik legfőbb „közege”. A nyelvtől, aminek elsajátításával az ember az első rácsodálkozásaihoz, felfedezéseihez konkrétan kimondható szavakat tud társítani, információit, tapasztalatait a segítségével tudja kifejezni. A növekedéssel és fejlődéssel a szókincs is bővül, egyre árnyaltabbá válnak a kifejezések, a fogalmak és azok jelentései. A nyelv egy idő után eszköztárrá, ezzel együtt gondolkodásmóddá és érzésvilággá avanzsálódik.

Tehát a magyar költészet, a közös nyelvtől magyar költészet (mint minden más nemzeti költészet), ami lehetővé tesz egy kollektív tudáson, tapasztaláson alapuló közös kifejezésrendszerrel összefüggésbe hozható gondolati egységet és érzékenységet.

A költészet valójában egy lelki folyamat. Éppen úgy ott lakozik versben, dalban, táncban, képzőművészeti alkotásban, mint a hétköznapok sokszor mikroszkopikus, alig észrevehető, finom rezdüléseiben. A gyermek mosolyában, az anya ölelésében, az apa tétovaságában, a patakból visszatükröződő tavaszi napfény romantikájában, a búcsúzás fájdalmában, a szerelem csalfa mohóságában, egy apró gesztusban, egy emlék képalkotó szívdobbanásában, az élet könyörtelenül és szépségesen szilárd körforgásában, törvényszerűségében.

Őrizzük, vigyázzuk, ne hagyjuk elveszejteni!

Hiszen bennünk él.

❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra