Éljen a színész! Hát, végülis miért ne? Éljen! – összegezte kedves és találó humorral a tárgy eredetét az eladó bácsi, mikor megkérdeztem tőle, hogy mire is bukkantam a kis régiségboltban. Egyébként, mikor beléptem, olyan érzésem támadt, mintha időgépbe kerültem volna, egy ’60-as évek óta működő kisboltban leltem erre a kincsre.
Ami bizony szignózott alkotás; Kiss Sándor szobrászművész készítette. Azon kívül, hogy különleges és elfeledett is egyben, az eladó sem tudott róla többet mondani.
Ahogy a netes mondás tartja: a google a barátod!
Miután felocsúdtam az élményből, hogy Szombathelyen is érezhetem úgy magam, mint Párizs egy eldugott utcájában található kis régiségboltban, természetesen az internetet hívtam segítségül, hogy mit is vásároltam pontosan. Jobban mondva mire vetettem rá magam, mert azt hiszem nem lett volna többet egy nyugodt éjszakám, ha nem szerzem meg.
Ez a gyönyörűség egy aukciós tárgy volt, még 1989-ből. Szombathelyen ugyanis már régóta színházat akartak alapítani, és kortárs képzőművészek felajánlásaiból rendezett kiállítást a Szombathelyi Színházalapító Társaság, aminek a címe, most kapaszkodjanak meg: Éljen a színész! volt. Többet azonban nem sikerült megtudnom.
Aztán rájöttem, hogy sokkal jobban járok azzal, ha nem virtuálisan kutatok tovább. A személyes kommunikáció jegyében felhívtuk Lesenyei Márta szobrászművészt, Kiss Sándor özvegyét, hogy ő emlékszik–e erre a bizonyos kulcsra. Márta asszony nagyon örült, hogy megkerestük, elmondta, hogy már nem emlékszik pontosan, hány készült belőle, az is lehet, hogy egy, de a szám mindenképp tíz alatt van.
Ha Önnek van, jelezze nekünk!
Otthon elfekvőben talált egy ilyen kulcsot? És fogalma sincs mi is ez? Vagy pontosan tudja, mert a családban, anya vagy apa vásárolta lelkes színházrajongóként? Jelezze nekünk! Ki kell derítenünk, hogy mit nyit ez a kulcs, ha már nálunk van, azaz nem hogy mit, hanem hány helyen nyit! Mert azt már tudjuk, hogy a mi kulcsunk mit fog nyitni: nagyon is méltó helyre kerül, mi lehetne stílszerűbb: egy színésznél fog pihenni és igazi gazdára találni.
