A kereszténység és az iszlám címmel tartott előadást Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek szerdán a szombathelyi Eölbey-ház dísztermében, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szombathelyi csoportjának legutóbbi összejövetelén.
Horváth Sándor, a csoport elnöke köszöntötte a szép számban érkezett közönséget. Mint mondta, megtiszteltetés, hogy ismét „idehaza” köszönthetik az érsek atyát, akitől egy sok éve aktuális témában hallhatnak előadást.
Márfi Gyula évek óta kutatja a témát, 2021-ben Jegyzetek az iszlámról – Vallás és politika címmel tanulmánya is megjelent. Előadása elején felidézte kutatásának indíttatását, előzményeit. Mint mondta, a proletárdiktatúra idején nőtt fel, majd jött a kommunizmus. Mindkettő ateista rendszer volt. Azt tanulták az iskolában, hogy nincs Isten, a kereszténység pedig a butaság és a nyomor szüleménye. Így kezdte keresni a keresztény hitet alátámasztó érveket. Később, amikor már papként teológiai tanfolyamot vezetett a Martineumban, alapvető hittant tanított, mert mindig ez állt a legközelebb hozzá.
Hogy biztos legyek abban, hogy a mi vallásunk az igazi, a legtökéletesebb, ezért úgy gondoltam, meg kell ismerkednünk a többi vallással is. Püspöki titkár koromban már elkezdtem foglalkozni a világ nagy vallásaival, ha találtam valamilyen cikket róluk, mind elolvastam. Foglalkoztam a hinduizmussal, a buddhizmussal, a kínai taoizmussal és konfucianizmussal és a japán sintoizmussal is, mindről írtam jegyzeteket. Azonban a migráció miatt, mivel a migránsok túlnyomó többsége muszlim, és meglátásom szerint ők nem menekültek, hanem inkább „csendes hódítók”, ezért láttam e kutatás aktualitását – idézte fel Márfi Gyula.
Veszprémi érseksége alatt nem igazán ért rá a világvallásokkal foglalkozni, viszont nyugdíjazását követően ismét jutott rá idő. A Covid alatt kapott egy Koránt, amit végigolvasott, aztán több írása került nyilvánosságra a migráció és az iszlám kapcsán. Ezek alapján megkereste a Bill Warner által alapított Politikai Iszlám Tanulmányok Központjának budapesti intézménye, mely füzeteket küldött neki. Így a 7. században keletkezett Koránon túl jobban képbe került a 8-10. századi szunnákkal is.
Ezeknek két része van: A Szíra Mohamed különböző életrajzait tartalmazza, a Hadísz pedig a próféta életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött szájhagyomány útján terjesztett közlések gyűjteménye. Terjedelmileg körülbelül a Korán hétszeresét teszik ki, és nincsenek lefordítva magyarra.
A Korán és a szunnák alapján a 14. században keletkezett a saría törvény, mely azok tanításait foglalja össze. Aki ezeket ismeri, az nagyjából ismeri az iszlám vallást, melynek nagyobb részét, több mint 80 százalékát a szunniták, kisebb részét pedig a mintegy 10-13 százalékra tehető siíták, valamint a háridzsiták alkotják.
Mivel vannak iszlamofób és elfogult, iszlámbarát szakértők, ezért a két legfőbb „szakértő” véleményét veszi figyelembe: Allahét, akié a Koránban, illetve Mohamedét, akié a szunnákban található. Tehát elsősorban a Korán és a szunnák alapján szólal meg a témában. Az előadásban a keresztény és az iszlám vallás legfőbb különbségeit sorolta fel.
Márfi Gyula hozzátett még néhány különbséget. Az iszlámban elméletileg megszűnt, de gyakorlatilag még mindig megvan a rabszolgatartás, a Korán ezt teljesen normális dolognak tekinti. A nők továbbra sem egyenjogúak a férfiakkal. Például egy nő feleannyit örökölhet. Ha sérelem éri, a büntetés feleannyi, mintha egy férfit ért volna ugyanaz. Egy nő vallomása a bíróság előtt feleannyit ér, mint a férfié. A muszlim nőnek nem lehet káfir (nem muszlim) férje, de a muszlim férfi feleségül vehet káfir nőt megtérítési céllal. A muszlimoknál a férfi egyébként valóban megveszi a nő apjától vagy gyámjától, aki ezután a tulajdonává válik. A házasságtörés a férj tulajdonjogának megsértése. A férj a feleségét, ha nem engedelmeskedik neki, meg is verheti, csak az van előírva, hogy az arcát nem ütheti meg, illetve vérzést, törést és zúzódást nem okozhat.
Az iszlám országokban a más vallásúak csupán másodrangú állampolgárok, a keresztényeknek például külön védelmi adót kell fizetniük, ezen kívül nem harangozhatnak, nem tehetnek ki keresztet a templom tornyára, nem szervezhetnek zarándoklatot, körmenetet, és nem misszionálhatnak, azaz nem téríthetnek. Ha ez utóbbi kitudódik, megölik mind a térítőt, mind a megtért muszlimot.
Az előadó végül kiemelte, az iszlám már az első és későbbi századaiban meghódította, amit tudott. 732-ben Martell Károlynak sikerült Poitiers-nél megállítani őket, 1571-ben a lepantói tengeri csatában sikerült őket legyőzni, aztán 1683-ban Bécstől sikerült visszafordítani őket. Ezért más úton-módon igyekeznek végrehajtani terveiket. Mostanság a NATO-val és az USA-val nem képesek fegyveresen szembeszállni. Ezért azt felváltotta ez a „csendes megszállás”. Ha többségben lesznek, majd átveszik az uralmat, jósolja Márfi Gyula, hozzátéve, az iszlám számára Európa egyelőre harci terület, a célja pedig az, hogy ebből iszlám terület legyen. Lehet, hogy Nyugat-Európa néhány évtized múlva már iszlám terület lesz. London polgármestere már egy pakisztáni muszlim ember, illetve más nagyvárosokban is vezető pozíciókban vannak. Még no-go zónákban tömörülnek, vigyázva arra, hogy ne vegyüljenek a keresztényekkel. A gondolkozó muszlimok számára a terrorcselekmények kontraproduktívak, ezért nem támogatják azokat, mert nehezítik a „csendes, békés megszállást”.
Márfi Gyula hangsúlyozta, sem írásaiban, sem előadásaiban nem akar iszlámellenes hangulatot kelteni. A muszlimok hitét tiszteli, többre tartja az ateizmusnál. Nem mond ítéletet sem a Korán, sem Mohamed próféta felett, ezt rábízza az olvasóra, hallgatóra. A kereszténységet azonban félti, ezért felhívja a figyelmet az iszlám térhódításában rejlő veszélyekre.
