Márfi Gyula 1997-től 2019-ig volt a Veszprémi Főegyházmegye érseke, három egyházmegye (a kaposvári, a szombathelyi és a veszprémi) első püspöke. A szentbeszédeit szépirodalmi idézetekkel színesítő, a katolikus teológia mellett az utóbbi időben az iszlámot is kutató, tanulmányait rendszeresen publikáló, közkedvelt katolikus papot jelenlegi lakóhelyén, a szombathelyi Egyházmegyei Papi Otthonban látogattuk meg.
2022 nyarán költözött ide, miután a jelenlegi veszprémi érsek, Udvardy György szóban és levélben is megkérte, hogy költözzön el Veszprémből. Kérését azzal indokolta, hogy Gyula érseknek állandó egészségügyi felügyeletre van szüksége és olyan környezetre, ahol „távol tudja tartani magát a főegyházmegye kormányzásával kapcsolatos dolgoktól.”
Márfi atya nyáron nyilatkozott ez ügyben a Válasz Online-nak , tőlünk azt kérte, „hagyjuk el most már mi is Veszprémet” , figyelmünket Európára és a világra vessük.
Azért röviden összefoglaljuk, hogy a székesegyház és a ferences templom (katolikus kedélyeket felborzoló) átalakítása mellett milyen változások mentek végbe a Veszprémi Főegyházmegye háza táján Márfi Gyula nyugdíjba vonulása óta:
Hanyatlóban az európai hitélet
Ez nem hitigazság, hanem csak az én véleményem, kezdi a nyugalmazott érsek: úgy látom, hogy egész Európa dekadens fázisban van, ezen belül a kereszténység is. Pár éve Stuttgartban jártam, és ott hallottam, hogy Németországban van már olyan protestáns lelkész, aki magát ateistának tartja. Ő vajon miről prédikál a híveinek? Talán azt, hogy „vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, mert éhes voltam, és ennem adtatok; szomjas voltam, és innom adtatok; nem volt ruhám, és felruháztatok; hajléktalan – esetleg menekült – voltam, és befogadtatok; beteg voltam és meglátogattatok; börtönben voltam, és fölkerestetek…” – a Máté evangéliumának 25. fejezete alapján. Arról azonban gondosan hallgat, hogy Jézus ez előbbi tanítását így kezdi: „Amikor eljön dicsőségben az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fölséges trónján…”, hogy ítélkezzék jók és gonoszok közt.
Pár napja hallotta, hogy egy keresztény felekezeti iskolából kirúgtak egy tanárt, mert azt merte tanítani, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert.
Leányanyák, homoszexuálisok, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek mindig is voltak, és nekünk őket is tisztelnünk és szeretnünk kell. Nem tudjuk, ki miért olyan, amilyen, de nekik ezért kultuszt teremteni már abnormitás, a dekadencia jele. Az egyik tévécsatornán láttam olyan svédországi leszbikus püspöknőt, aki büszkén vállalja másságát, ugyanakkor kijelenti, hogy az iszlám közelebb áll hozzá, mint a katolikus egyház. Az az iszlám, amelyben a feleség nem egyenrangú a férjével, hanem annak tulajdona!
A hit megfogyatkozása és ezzel együtt az erkölcsök meglazulása egyfajta lelki-szellemi vákuumot hozott létre Európában. A hit- és erkölcsbeli vákuum pedig magával hozza a demográfiai légüres teret is. A természet viszont irtózik a légüres tértől – ezt még a görög-római bölcsektől tudjuk. Az európai légüres teret valószínűleg a muszlimok fogják betölteni a maguk kőkemény hitével, szigorú erkölcseikkel és természetesen sok gyermekükkel - vetíti elő Márfi Gyula.
A magyarországi egyházak helyzete ugyancsak nehéz
Magyarország helyzetét látva úgy tűnik, hogy nálunk vannak pozitív jelei a megújulásnak, egészében mégis mintha mi is lejtmenetben lennénk. Rengeteg templomot, útszéli keresztet és szobrot felújítottunk, újraindultak a zarándoklatok, engem is meghívtak mindenféle intézmény avatására. 22 év alatt megáldottam autószalont, multifunkciós intézményeket, erdészházat, tankonyhát, tanserfőzdét, parkettagyár új csiszolórészlegét, sőt meghívtak szennyvízcsatorna alapkő-letételére is, hogy mondjak egy imát. Mégis úgy látom, hogy a kommunista időkben, amikor üldözték az egyházakat és egyeseket – mint Boldog Brenner János rábakethelyi káplánt – meg is öltek, az egyház erősebb volt, mint napjainkban – emlékezett vissza az atya.
Mint mondja, a lelkipásztorok és a papjelöltek száma a magyar katolikus egyházban napról napra fogy. A házasságkötések száma a veszprémi érseksége utolsó éveiben emelkedett, ezt azonban alig követte a keresztelések számának emelkedése. A házasok „nem érnek rá” gyermeket nevelni. Nincs jövőképük, eszükbe se jut megkérdezni: ha megöregszünk, ki fog eltartani minket?
Az állam és az egyház viszonyáról
Az egyház és az állam kapcsolatáról úgy gondolja Márfi atya, hogy sem a teljes szétválasztás, sem a túlságos egybefonódás nem helyes. Mint ahogy az sem helyes, ha a szülők szétválnak, de az sem, ha átveszik egymás szerepét. Egy-egy országban az állampolgárok a „gyermekek”, akiknek természetes szükségleteit elsősorban az állam, természetfeletti (vallási) szükségleteit pedig az egyház elégíti ki. A két szolgálatot nem kell élesen különválasztani. Az állam is támogatja az egyházakat, és az egyházak is végeznek közszolgálatot: iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket tartanak fenn. Ahol magasabb szintű a lelkipásztori szolgálat, ott jobb a munkamorál, az adómorál, a közbiztonság, és jobb állapotban vannak az egész ország számára értéket jelentő egyházi műemlékek.
Franciaországban az egyházat és az államot teljesen szétválasztották. Egy vallásos polgármester magánemberként elmehet szentmisére, de ha hivatali minőségben megy be a templomba, ott nem hajthat térdet, nem vethet keresztet, mert ott ő nem az egyház tagjaként, hanem a laikus állam képviselőjeként van jelen.
Ha én bemegyek egy állami hivatalba, mellkeresztemet, papi „szerelésemet” le kell vetnem, mert állami és nem egyházi intézményben vagyok. Nem tartom ideálisnak az egyház és az állam túlzó egybefonódását sem. Nem jó, ha az állam túlságosan beavatkozik az egyházak belügyeibe, például a püspökök kinevezésébe vagy leváltásába. De az se jó, ha a püspökök túl messzire mennek a politizálásban. Mindenképpen meg kell őrizniük függetlenségünket, hogy a súlyosabb visszaélések, vagy a hitet és erkölcsöt sértő törvények-rendelkezések ellen fölemelhessék szavukat.
Nem üdvös, ha az egyház túl sok pénzt fogad el az államtól, mert ez egyrészt elvonja a figyelmét a szoros értelemben vett lelkipásztori feladatoktól, másrészt a lelki szegénységet hirdető és ténylegesen is szegény Krisztus egyházát hiteltelenné teszi. Maradjunk az arany középúton: korrekt kapcsolatokat ápolva és nem beleszólva egymás belügyeibe - mondja.
Az interjú végén békésebb vizekre evezve rátérünk arra, hogy jelenleg mivel foglalkozik. Mint kiderül, Szombathelyen nagyon jól érzi magát, pár hónapja a szívzűrök is elkerülik, lelkipásztori munkát is végezhet. Nem unatkozik, még mindig aktív szellemi életet él. A Mária Rádióban előadás-sorozatot tart a Bibliáról. Nemrég a veszprémi Lovassy Gimnáziumban tartott előadást az iszlámról, zsúfolásig telt teremben. Háromnapos lelki gyakorlatot vezetett a kőszegi plébánián. Batthyány Strattman László boldoggá avatásának 20. évfordulóján, március 23-án ünnepi szentmisét celebrál a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban. Néha olvas, illetve már három tanulmányt is írt: a Bibliában lévő erkölcsi fejlődésről, az evangéliumok hitelességéről, valamint a Tízparancsolatről, mondanivalóját olykor magyar irodalmi idézetekkel színesíti.
