Április 10. 2020-ban azon kívül, hogy idén nagypéntek, túl sok mindent nem jelent, talán annyit, hogy szépen süt a nap, és már ez is valami. Azoknak viszont, akik éltesebbek csöppet, azt is, hogy ötven éve, 1970. április 10-én feloszlott a Beatles, ami, illetve amely ma már annyira történelem, hogy van nem is egy olyan generáció, amelynek tán nem jelent semmit sem, ha nagyon utánanéz, akkor valami elavult zenét talán ismeretlen emberekkel. Ez a mai dátum tehát egy legenda vége, de egyszersmind a kezdete is egyben, mert tán kevesen tudják a mai sihederek közül, de az, hogy ma akármit magukra vehetnek, vagy bármit is hallgathatnak, ezeknek a gombafejűeknek – is – köszönhető, mert a Beatles nem csak és nem elsősorban zenei, hanem kulturális forradalmat is jelentett, a név tehát így okkal kerül nemcsak a zenei, hanem a másfajta történelem lapjaira is.
Négy liverpooli fiatalember – John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr - írta ezt a történelmet olyannyira sikeresen, hogy mára jóval másfél milliárd fölött van eladott lemezeik száma, ami ma is növekszik, holott, mint kitetszik, fél évszázada már nem is létezik a zenekar. Bár a rock and rollnál és a R&B-nél kezdték, ők voltak azok, akik aztán messze túlhaladták ezeket, ha túlozni szeretnénk, akkor utánuk majdnem mindenki a Beatles kalapjából bújt elő. Mint ahogyan ők voltak az első, Amerikában is hódító európai zenekar, és azok is, akiknek a koncertjein siheder leányok sikítoztak és ájuldoztak, velük nyert értelmet és kezdődött el a mai értelemben vett szupersztár fogalma és a szupersztár lét is tőlük kezdődött el, és azóta sem ért véget. Van tehát mire emlékeznünk, holott emlékeinek egyre halványabbak, sőt, itt-ott már majdnem bele is estek a teljes feledésbe.
1956-os előzmények után 1960-ban, Hamburgban született meg a Beatles név, egy ottani turnén, s már ez is szimbolikus, a globalizált zenét jelzi ugyanis. Mint ahogyan az ezután elterjedt beatlemánia is. Ők voltak az elsők, akiknek a koncertjét televízióban közvetítették, így lett világszenzáció a Beatles, amelynek a zenéjét az akkori öregek, például Frank Sinatra faragatlannak és „zeneietlennek” nevezett, megjelenésüket pedig botrányosnak, mint ahogyan az újat mindig is nehéz elfogadni a réginek. A mai egyslágeres zenészecskéken felnőtteknek is már avítt és dohos lehet a Beatles, lázadásuk is már öreguras, bár Lennon kijelentése, miszerint a kereszténység haldoklik, és a Beatles népszerűbb, mint Jézus, még ma is sok helyen vágná ki a biztosítékot. Aki részletesebben is szeretné megismerni a történetüket, bízvást olvassa el Ungvári Tamás „Beatles biblia” című munkáját, ahonnan mindent, illetve még annál is többet megtudhat.
Utolsó hivatalos koncertjüket 1966. augusztus 29-én adták San Franciscóban, utána már csak lemezeket adtak ki. 1969-ben vették fel utolsó albumukat 1970. április 10-én pedig végleg feloszlottak. Mint a Wikipédia írja : „A Beatles számait mai napig játsszák különböző emlékzenekarok koncertjein és zenés színpadi darabokban. Zenéjük igazi erejét valószínűleg John és Paul kontrasztos stílusa adta. Lennon számai az akkori ízlésnek túl szarkasztikusak és skizofrének voltak, nehéz lett volna egy teljes, 45 perces albumot eladni velük; McCartney albuma pedig túl nyálasnak ígérkezett. Mikor a két stílust kombinálták, a dalok kiegyensúlyozták egymást. Egy kis keleties Harrisonnal megfűszerezve a lemezek sokkal erőteljesebbek lettek, mint az az egyedi számok összességéből következett volna.” Higgyük el nekik, és a friss húsok számára álljon itt hallgatnivalóul a tán legismertebb számuk, a „Yesterday”, amelynek állítólag már háromezer változata létezik.
