Amióta Lázár János egyengeti közlekedési miniszterként a MÁV útját (is), azóta került csak igazán a figyelem középpontjába a tömegközlekedés ezen ága. A nagy ember érkezésével ugyanis nem megszűntek, inkább megszaporodtak a problémák. A késések soha nem látott méreteket öltenek, és kisiklott szerelvények jelzik a miniszter lábanyomát, ahogy öles léptekkel halad a vasútközlekedés megreformálása felé.
És bármennyire keserű pirula, de Lázárnak sikerei is vannak, amióta ő irányítja a vonatokat. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a bérleteseket a korábbi 52 helyett 56 utasnak számolták el, így minden egyes vármegye-, vagy országbérlet után 7 százalékos növekedést könyvelhetett el a Lázár János.
Az idő Szombathelyen már nem relatív, legalábbis a MÁV-nál nem
Pár hete a Bakony Intercity vonatot vártam, az aulában ki volt írva az érkező vonatok között, már azt is lehetett tudni, hogy a 4-es vágányra érkezik majd. A dolog ott kezdett kicsit gyanús lenni, hogy a váróban az utastájékoztató tanúsága szerint a vonat épp nem késett. Ez Bakony IC viszonylatban azt jelenti, hogy olyan csoda történt, amelyhez Jézus Krisztus másodjára is kénytelen volt feltámadni, és megtolni a vonatot.
Ezen a vonalon átlag fél óra késéssel illik számolni, és akkor egy jó napja volt az embernek. De míg a jó nap ritka, a csoda egyenesen lehetetlen, mert a 4-es vágánynál a peronon már nem volt kiírva az érkező szerelvény. A bal oldali paneleken a 17:16-ra beérkező vonat neve 17:21-kor villant fel először a kijelzőkön, majd újabb 3 perc kellett ahhoz, hogy a hangosbemondó először 15 perc késésről tájékoztassa az utazóközönséget. Ehhez képes a kis kijelzőkön újabb 1 perc elteltével jelent meg a késés.
Ugye, ha nem írják ki a vonatot, meg a késést, akkor az emberek nem szereznek róla tudomást. Így a Bakony IC sem tud késni, szimplán csak elveszett a téridő-kontinuumban, s végül majd egy órát tartózkodott ott, mielőtt újra előbukkant volna Szombathely határában. Persze, közben többször revideálta magát a hangosbemondó a késés mértékét illetően, de fél óránál messzebb nem merészkedett. A MÁV így eltanulta a piaci kofák módszerét: 30 perc késés lesz – 50 perc lett, maradhat?
Szombathelyről sem egyszerűbb kijutni
Ez a 17 óra nagyon nagy mumusa lehet a MÁV-nak, mert vasárnap is ezzel gyűlt meg a baja az állami vonatozásnak. A 17:10-es Mura Intercity 17:35-kor még a szombathelyi vasútállomáson vesztegelt. Az utasok felszálltak, várták az indulást, de nem történt semmi. Majd fél után pár perccel leszállítottak mindenkit. A szerelvény kivontatták, majd jött helyette egy másik – írta nekünk olvasónk.
Végül 17:55 perckor sikerült elindítani a szerelvényt Budapest felé. Ám a történet itt még nem ért véget happy enddel, mert a vasútállomáson összeszedett 45 perc késést még tudta überelni a MÁV. A Mura IC-nek 19:44-re kellett volna megérkezni a budapesti Keleti-pályaudvarra, ehhez képest 21:11-kor érte el a végállomást. Ez így egy laza 1 óra 22 perces késést jelent.
Újabb két történettel gazdagodtunk tehát, nyilvánvalóvá téve, hogy a MÁV-ban hatalmas potenciálok rejlenek, nagyon-nagyon mélyen. S bár az űrutazás ideája e cég kapcsán csak Bödőcs Tibor fejéből pattanhatott ki, de azt talán még ő sem gondolta volna, hogy az időutazást – igaz meglehetősen sajátos formában, de – teljesíti a vonatos vállalat. Annyi biztos, a MÁV már hajlítja az időt és a teret is.
