Fél évszázados lett a szombathelyi Ferrum Színházi Társulás. A társulat egyik alapítója és jelenlegi művészeti vezetője, Török Gábor az elmúlt ötven év történetéről, a Kádár-korszak abszurd tiltásairól, a rendszerváltás utáni nehézségekről és a staféta átadásáról mesélt, míg Meskó Krisztián a jubileumi évad új előadásáról és arról beszélt, hogyan vált három évtizede a Ferrum közösségének részévé.
„Nem lehet, hogy egy megyeszékhelynek ne legyen saját társulata”
A Ferrum története a hetvenes évek közepén indult, amikor Szombathelyen még nem működött önálló hivatásos színház. A városba akkoriban főként vidéki társulatok – többek között veszprémi, győri vagy kaposvári színházak – érkeztek vendégjátékokra.
– Furcsa helyzetben volt akkor Szombathely. Profi előadásokat láthatott a közönség, de ezek mind idegen társulatok voltak – idézte fel Török Gábor.
A kezdeményezés a korabeli Művelődési és Sportház vezetőjétől, Babos Sándortól indult, aki úgy gondolta: egy megyeszékhely nem maradhat saját társulat nélkül. Mivel hivatásos színház létrehozására nem volt lehetőség, egy erős amatőr társulat megszervezése mellett döntöttek.
A Vas Népében megjelent felhívásra 40–50 ember jelentkezett, ami akkoriban is rendkívülinek számított. A társulat 1976 őszén alakult meg, kezdetben név nélkül.
– Fél év után találtuk ki a Ferrum nevet. Egyrészt Vas megye miatt, másrészt a latin eredet miatt. A vas keménysége és a térség kötődése is benne volt ebben – mondta.
A társulat 2000-ig Ferrum Színpad néven működött, majd egyesületi formára váltott, ami már teljes önszerveződést jelentett.
Betiltások, gyanú és abszurd idők
A Ferrum már az indulástól olyan darabokat játszott, amelyek gyakran feszegették a kor kultúrpolitikájának határait. Közép-európai abszurd, groteszk és kortárs művek kerültek színpadra egy olyan időszakban, amikor ezek vidéken ritkaságnak számítottak.
– Szombathely közönsége nálunk látott először abszurd drámákat – mondta Török.
A társulat emiatt többször került konfliktusba a hatalommal. Volt olyan előadásuk, amelyet a premier után tiltottak be, máskor pedig egyszerűen gyanússá váltak a hatóságok szemében.
Török Gábor felidézett egy történetet is: egy előadás után a társulat tagjai egy vendéglőben beszélgettek és iszogattak, amikor aznap éjjel valaki megrongálta a szovjet hősi emlékművet a Pelikán parkban. Másnap a Ferrum tagjait kezdték keresni.
– Akkoriban pontosan tudták, ki hol ült, kivel beszélgetett. Ilyen idők voltak – fogalmazott.
Azt is elmondta, hogy a szerkesztett műsorokat kötelezően lektorálták, de azt sosem tudták meg, pontosan ki döntött arról, hogy egy előadás engedélyt kap-e.
„Nem lettünk mások a rendszerváltás után sem”
A rendszerváltás a társulat számára inkább környezeti, mint művészi fordulópont volt.
– Nem lettünk mások. Ugyanúgy olyan színházat akartunk csinálni, ami megszólítja a ritkábban színházba járókat is, de közben a fiatal értelmiséghez is szól.
A legnagyobb kihívást nem a politika, hanem az amatőr működés jelentette.
– Mindent nekünk kellett megoldani. Díszletet építeni, szervezni, szállítani. Sokszor nem is ott próbáltunk, ahol a bemutató volt.
„A játékban tudja megváltani magát az ember”
Török Gábor szerint pályáját végig a játék iránti vonzalom határozta meg.
– A játék szeretete tartotta bennem az energiát. A színházban jobban meg lehet élni a szabadságot, mint egy tanári katedrán.
Harminc évig tanított, de a Ferrum számára mindig meghatározó maradt.
A társulat az évtizedek során több országos elismerést is kapott, köztük a Csokonai-díjat is. A Ferrumból több ismert színész indult el, köztük Fekete Ernő és Lengyel Ferenc.
Stafétaváltás és lezárás
Néhány éve Török Gábor fokozatosan visszalépett, a társulat irányítását pedig Meskó Krisztián vette át.
– Azt éreztem, hogy már nem szabad kötelességből csinálni. Akkor jobb hátrébb lépni – mondta Török Gábor.
A jubileumi produkcióban még közreműködik, az Örkény-darab forgatókönyvét ő jegyzi, de a rendezést már nem vállalta. Legnagyobb öröme most az, hogy a Ferrum nélküle is működőképes maradt.
– Ez az igazi boldogság.
Egy Örkény-bemutató a jubileumi évben
A jubileumi évad új bemutatója Meskó Krisztián rendezésében készül: novemberben kerülhet színpadra Örkény István Kulcskeresők című darabja. A produkció sokszereplős, karakterközpontú, és a társulat szerint kifejezetten illeszkedik az örkényi groteszk világba.
A darab ötlete Török Gábor ajánlására született, a próbafolyamat jelenleg az olvasópróbáknál tart. A nyári szünet után az augusztusi vasvári alkotótáborban folytatódik a munka, a bemutató ősszel várható.
A helyszín még kérdéses: a Ferrum jelenleg a Zarkaházi Szily-kastély épületében próbál, de a Kulcskeresők várhatóan nagyobb színpadot igényel.
„Ott ragadtam a próbán”
Meskó Krisztián 1996-ban, leszerelése után került a Ferrumhoz.
– Elmentem egy próbára, aztán ott ragadtam – idézte fel.
A társulat hatására tanult tovább, és került kulturális pályára.
– A Ferrum adott önbizalmat, közösséget és gondolkodási teret is.
Ma már a társulat vezetője, bár korábban sokáig inkább színészként dolgozott.
– Jobban szeretek a színpadon lenni – mondta.
A most készülő előadásban is szerepet vállal, miközben rendezőként vezeti a munkát.
Költözések és új otthon
A Ferrum néhány éve hagyta el az MMIK épületét. Az eredeti átmeneti költözés végül végleges lett, miután az új próbateret a Zarkaházi Szily-kastélyban találták meg.
A döntésben gyakorlati és anyagi szempontok is szerepet játszottak: az MMIK terembérleti díjának kifizetése civil szervezetként hosszú távon nehezen volt vállalható.
„A megújulás a legfontosabb”
Meskó szerint a kulturális közeg változik, de az alapvető működés nem.
– Az emberek ugyanazt keresik: közösséget, élményt, találkozást.
Szerinte a legfontosabb a folyamatos megújulás.
– Aki elkényelmesedik, az lemarad. Mindig kell egy kis újítás.
Úgy látja, a Ferrum hosszú távú ereje is ebben rejlik: az elhivatottságban és a folyamatos mozgásban.
– Ez nem átmeneti dolog. A színjátszás egy életre szól.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
