A földszintre tervezett kávézó festése, a padló lerakása és a berendezés a tulajdonos dolga lesz majd, a tatarozást végző Homlok Zrt.-nek ezen a szinten az a dolga, hogy emberi használatra alkalmassá tegye azt. A vízvezetékek és az elektromos vezetékek már a helyükön, a falak vakolása is hamarosan kész és már a galériára is fel lehet menni.
Azt is megtudtuk, hogy az ablaküvegek cseréje már megtörtént, az épület arculatát erősen meghatározó vasdíszek pedig egy festést követően visszakerültek a helyükre.
A csigalépcsőt a torony legtetejéig úgy alakították ki, hogy a vendégek láthassák, milyen volt, mikor még víztoronyként funkcionált. A lépcsőn keletkezett hibákat kijavították és lámpákat szereltek fel, de ezen kívül nem változtattak semmin. Még a fatörzs vastagságú vízcsöveket is meghagyták, hogy még autentikusabb legyen az élmény.
A végtelennek tűnő csigalépcsőzés után aztán elértünk a víztartály feletti szervízemeletre, ahová kilépve elállt a szavunk. A tartály körülbelül tíz méter mély. A szervízhídról lenézve nem tudtam eldönteni, hogy klausztrofóbiát, vagy tériszonyt érezzek-e. Az biztos, hogy ha ebben az indusztriális belső térben tartanának techno-bulikat, a víztorony néhány berlini klubbal is versenyre kelhetne.
A torony tetején lévő kilátón majdnem 50 méter magasan voltunk. Innen már jóformán csak a föld görbülete szab határt a kilátásnak.
A felújítások elsősorban állagmegóvás jellegűek, így az épület anyaga és látványa néhány apróbb változtatást leszámítva marad a régi. Azt is megtudtuk, hogy az elhanyagoltsághoz képest a szerkezete is nagyon jó állapotban van.
A tervek szerint a víztorony körüli KRESZ-park és a leendő kávézó teraszával szemben álló játszótér is ki lesz pofozva. A munkálatokat május 31-ig kell befejezni, ami egyelőre úgy tűnik, sikerülni fog.
A teljes galériáért kattintson a képre!
